Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153
III. FRIGYES GYÁMSÁGI KORMÁNYZÁSA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1177 hivatalviselő és zsoldos nemességre pedig a magyar nemesi rend tagjává válás automatizmusát alkalmazzák.119 Amikor VI. Albert zálogba átadta Ulrich von Eytzingnek Kismartont, azt vélelmezték, hogy ugyanúgy tagja lesz a magyar rendeknek, mint a morva Neuhäusel birtokosaként a morváknak. Tipikus esete annak, hogy a birtok megszerzése egyben politikai rendi jogok használójává is tette. Azzal pedig, hogy Baumkircher pozsonyi ispán lett, egyben a magyar bárók közé emelkedett: „Ezen privilégiumok révén Baumkirchert gyakorlatilag a magyar mágnások rendjébe emelték és ennek megfelelően a továbbiakban magnificusként (azaz az ország báróinak járó megszólítással) illeték".120 Érdekes, hogy VI. Albert herceg ígéretet tett arra, hogy Kabold uradalmának megszerzésében is bátyja segítségére lesz. Pedig Hunyadi János a család kihalásával Kaboldot a koronára visszaszállt birtoknak minősítette, majd V László hozzájárulásával 1444 szeptemberében az uradalom egyik felét a Váti testvéreknek adományozta. A másik fele az Ugrón testvéreké, illetve azé a Linkóháti Benedeké lett, aki — mint fent említettük — kőszegi várnagy és Sopron vármegyei alispán is volt.121 Az 1445. évi VI. Albert-féle zálogügylet azonban nem az első volt. Fraknói-Nagymartoni Vilmos ugyanis már 1441. május 6-án zálogba vetett a fraknói és a kaboldi uradalmakat. Hihetően hangzik, hogy Albert hercegnek valamilyen címen már korábban jogot kellett formálni Fraknóra, mielőtt Erzsébet királyné és fia fraknói fogadásáról tárgyalt volna. Az osztrák történetírás azt vélelmezi, hogy ezzel a záloggal megkezdték a magyar király elveszett területeinek visszavételét és magyarországi felségjogainak megszerzését. 1436 májusában már Zsigmond király is több települést zálogolt vejének, a későbbi II. Albertnek Mosón és Sopron megyében.122 A zálogot a Fraknói-Nagymartoni család ugyan visszaváltotta, de 1445-re olyannyira eladósodott, hogy VI. Albertnek újra zálogba bocsátották. 1445. február l-jén a csornai konvent előtt nemcsak Fraknó és Kabold, hanem Lánzsér is zálogra került.123 Sőt 1447-ben meg is vásárolta azokat.124 Anna von Pottendorf, akinek érdekében 1440-ben Erzsébet még kártalanító nyilatkozatot állított ki azzal kapcsolatban, hogy a kiskorú Lászlót Fraknóra befogadja, 1453-ban Sopronban meghalt. III. Frigyes erre nyomban megparancsolta, hogy Sopron városa intézkedjen a fraknói családi levéltár biztonságba helyezése ügyében.125 Tehette, hiszen öccse már 1451-ben eladta Frigyesnek a fraknói és a kaboldi uradalmakat. Mindennek köszönhetően Siegmund von Weispriach, III. Frigyes fraknói birtokkezelője („phleger zum Vorchtenstain") 1453. április 25-én megkapta mind a levéltárat, mind az Anna von Pottendorf-féle ingóságokat.126 A karintiai származású Weispriach család hírne-119 Haller, B.\ Friedrich III. und die Stephanskrone i. m. 105., 111. 120 Engel, P.: Andreas Baumkircher i. m. 250-251. 121 Nagy /.: Hazai okmánytár i. m. I. 345.: Nr. 234. 122 Afurelius] Ifgnaz] Fessier - E[rnst] Klein: Geschichte von Ungarn. Leipzig 1867. Bd. 2. 399. 123 August, E: Die Grafschaft Forchtenstein i. m. 213. 124 Prickler, H.: Burgen und Schlösser i. m. 48. 125 Házi, J.: Sopron szabad királyi város története. 1/4. Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. Sopron 1925. 12.: Nr. 14. Bécsújhely, márc. 20. 126 Uo. 15-16.: Nr. 19. Bécsújhely, 1453. ápr. 25.
