Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

III. FRIGYES GYÁMSÁGI KORMÁNYZÁSA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1175 szabályok áldozatává tegye őket, de a nyugat-magyarországi erők szétzilálásáért mégsem lehet a őt felelőssé tenni. A büntetés ugyan kegyetlen volt, de ebben benne volt Kőszeg súlya és a törökre mint külső veszedelemre való hivatkozás is, ami miatt Frigyes példát akart statuálni. Ami pedig ebben olyannyira fontos, az elsősorban az, hogy azok a várak, uradalmak, városok és mezővárosok képezték a kettőszáz esztendős Habsburg-zálog magvát, amelyeket Frigyes az 1445. évi Fehde alkalmával elfoglalt Nyugat-Magyarországon. A Fehde mint a magyarországi jogrendben nem ismert intézmény számtalan esetben volt Frigyes belső ellenfelei kezében a szó átvitt értelmében is fegyver. Ezúttal azonban Frigyes alkalmazta I. Ulászló báróival és nyugat-magyarországi familiárisaival szemben, láthatóan abban a szerepkörben, hogy V László gyámja volt. Az pedig a rendszer logikájából következett, hogy III. Frigyes gyakran olyan stájer, osztrák, karintiai származású várnagyokat, várkapitányokat, zálogbirtokosokat {Pfandinhaber) és tiszttartókat, azaz birtokkezelőket {Pfleger) ültetett az elfoglalt várakba és birtokokba, akik neki lekötelezettjei voltak, vagy akiknek adósa volt, sőt akiktől olykor maga is Fehde-szerű adósságbehajtást volt kénytelen elviselni. Ilyen volt Friedrich Zenger, aki 1449-ben került Kőszegre.111 Ide tartozott I. Ulrich von Grafenegg, aki Zengert váltotta Kőszegen 1453-ban, hogy azután 1461-ben vissza is adja neki a kőszegi kapitányságot, illetve birtokkezelést. Ide kell sorolni Andreas Baumkirchert, ő 1447 novemberében kapta meg Szalónak kezelői jogát. Walter Zebinger is Frigyes embere volt, aki 1446 júniusában került Borostyánkőre.112 A fent említett Ulrich von Grafenegg is ugyanebben az esztendőben, 1446-ban jutott Sopronkertes birtokába.113 Frigyes, aki ekkor még IV Frigyesként német-római király volt, soha többé nem vezetett személyesen határon túli Fe/ide-háborút. Amit ezzel megszerzett, azok közül a legjelentősebbeket többé nem engedte ki a kezéből, igaz Sopron és Győr nem elfoglalt, hanem Erzsébet által elzálogosított városok voltak. Annyi bizonyos, hogy ezekre a foglalásokra Frigyes öccse, VI. Albert herceg is okot adott, hiszen ekkor már az ő kezében volt Kismarton, Fraknó, Kabold és Szarvkő is. A herceg ugyan lemondott V László gyámságáról, de arról nem, hogy ő is birtokoljon az Albert-ági felségterületeken. Ezt persze V László gyámja nem engedhette. A Frigyes-féle gyámsági kormányzás, a Habsburgok családi szabályai ezt nem tolerálhatták. Frigyes és Albert presztízsharca Nyugat-Magyarországért A Lipót-ágon belüli érdekharc nagyon megterhelte Frigyes gyámsági kormányzását. Mindenekelőtt azért, mert VI. Albert behatolt olyan nyugat-magyar-111 Österrechiches Staatsarchiv, Wien (a továbbiakban ÖStA); Handschriftensammlung, Weisse Nummer [169-170.] 289-290. Historische Abhandlung zu Rechtmässiger Bestimmung der oesterreichischen Gränzen im Viertel Unter Wiener Wald gegen Ungarn. Verfasset von dem Nfieder] Ö[esterrechischen] Statts-Secretario Franz Christoph von Scheyb 1754. Tom. 2. fol. 883. 112 Haller, B.\ Kaiser Friedrich und die Stephanskrone i. m. 101. 113 Harald Prickler: Baumgarten im Burgenland. In: Donauländer und Burgenland. Handbuch der historischen Stätten Österreich. Bd. 1. Stuttgart 1970. 713-714.