Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153
1172 BARISKA ISTVÁN nek történni kellett Frigyes és a kőszegiek között 1444 decembere és 1445 júliusa között, hogy elrendelte a tömeges kivégzést. És valamiképpen minősíteni kellett a török háborúk alatt provokált magánháborúk kezdeményezőit. A legkézenfekvőbb magyarázat az lenne, hogy a magyar bárók kőszegi familiárisai nem tartották be a Frigyes soproni kapitányának tett békeesküt, azaz a Fehde szabályait. Azaz megszegték a békét. Ennek ugyan a forrásokban nem maradt nyoma, bár vannak utalások, amelyek szerint például Frigyes a kőszegiek stájer pusztításait büntette volna meg.93 Frigyes azonban a soproni ügyek miatt közösítette ki Kőszeg urainak familiárisait, a kőszegi alattvalókat. Azaz békeszegőknek (friedlos) tekintette őket. Lehetséges persze az is, hogy a familiárisok betartották az egyezményeket Siegmund von Ebersdorffal és helyettesével Wolfgang Gleis-szel is, ám földesuraik felülbírálták azokat. Frigyes pedig ezt az első adandó alkalommal megbüntette. Keze eleinte megvolt kötve. Nem támadhatott, mert I. Ulászlóval egyezséget kötött, hogy a török veszélyre tekintettel nem támadja hátba.94 A birodalmat, az országot, a tartományt fenyegető külső veszélyre való tekintettel az uralkodónak joga volt a tartományban általános békét (Landfrieden) hirdetni. Ez is a kor jogintézménye volt. III. Frigyes 1467 augusztusában éppen a török veszély miatt szólított fel országos békére (Reichslandfrieden),95 Minthogy Andreas Baumkircher ezt a felszólítást figyelmen kívül hagyta, a Fehde, illetve az általános béke szabályainak értelmében, békeszegőnek minősült. Ilyen értelemben Frigyes a török veszélyre való tekintettel késleltette 1443-1444-ben nyugat-magyarországi fegyveres akcióit. Ám a török hadjárat miatt ezeket a cselekményeket kirívó békeszegésnek tartotta. Joggal hivatkozhatott arra, hogy I. Ulászló és V László között Frigyes feltételeinek figyelembevételével a török háborúra tekintettel 1444. május 21-én két éves fegyverszünet, „unió" jött létre.96 Frigyes érezhette, hogy eljárása így is túl keménynek bizonyult, mert jó fél évvel később, 1446. január 21-én címert adományozott Kőszegnek. Azonkívül a város minden korábbi oklevelét és privilégiumát megerősítette.97 Ezzel — ahogy a szövegben áll — Kőszeget most már Frigyes vette oltalom alá („Schirm und Hut"). Ez azt jelentette, hogy Kőszeget akként tekintette, mint Sopront, így Frigyessel került szembe az, aki Kőszegre támad. Kérdezhetnénk erre persze, mi vezette Frigyest, hogy a Grenzfehde, a határon átnyúló magánháború keretei között tartsa a magyarokkal történő összecsapásokat. A válasz kézenfekvő, hiszen a maga intézményével okleveles bizonyítékot szerzett arra („mit vrkund des briefes"), hogy a békét megszegőket a magyar fél szempontjából is jogszerűen büntethesse. A magyar fél ugyanis a közte és I. Ulászló közötti békét is megszegte. Frigyes ezzel V László osztrák 93 Franz Theuer: Der Raub der Stephanskrone. Der Kampf der Luxemburger, Habsburger, Jagiellonen, Cillier und Hunyaden um die Vorscherrschaft im pannonischen Raum. Eisenstadt 1994. 136. 94 Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Budae 1829. X. 128.: Nr. 23. 95 Ingeborg Mosi: Der Reichslandfriede vom 20. August 1467. In: Syntagma Friburgense. Historische Studien Hermann Aubin dargebracht zum 70. Geburtstag am 23. 12. 1955. Lindau-Konstanz [1955.] 191. 96 Hómon B.: Magyar történet i. m. 424. 97 VaML KFL Titk. Lev. 37. és 38. sz. Bécs, 1446. Jan. 21.
