Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

III. FRIGYES GYÁMSÁGI KORMÁNYZÁSA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1167 telezvényt, amelyben lemondott arról, hogy fogva tartóival szemben bosszút forral. A nyilatkozat hát oldalán ez áll: „Margrethn des Markho Walentn zu Guns Hawsfraw Urfecht Verschreibung".65 Ilyen Urfechtre akkor is kötelezhette a bíróság az érintetteket, ha ártatlanságuk bebizonyosodott. Ilyenkor a bíróság önmagát biztosította. A bírói elfogultság intézménye ugyanis a kor eljárásjogában még nem érvényesült. Forintos Margit apját 1561-ben állították ugyancsak boszorkányság vádjával bíróság elé. Akkor Bécs város törvényszékének kellett közbelépnie, és elfogultság miatt a pert fel is kellett függeszteni. Erre azonban egészen speciális helyzetben került sor.66 Annak, hogy Csepreg és Kőszeg forrásai között leltünk az Urfehde mint bírósági kötelezvény (gerichtliche Urfehde) továbbélésére, ma már ismertek a történeti okai.67 Ebben valójában az a különös, hogy a

Fehde kötött, formális elemeit nem csak a Habsburg-zálogon lévő Kőszeg, hanem Szombathely, Csepreg és a Magyar Koronához visszakerült Rohonc bíróságai is átvették. Annak a négy városnak az ítélkező fórumai, amelyek a 16. században először egyesítették erejüket az ún. pártatlan bíróságokon.68 Ha pedig megtörtént a

Fehde egyik formális feltételének átvétele, nagyon valószínűsíthető, hogy az erőszakos (fegyveres) elégtétel, a Fehde intézménye is átkerülhetett Magyarországra. Ezt szeretnénk az alábbiakban Frigyes nyugat-magyarországi hódításainak és a zálogbirtokok példáján bizonyítani. A szétzilált Nyugat-Magyarország és a Fehde Mindenekelőtt szeretnénk előrebocsátani, hogy meggyőződésünk szerint III. Frigyes tudatosan alkalmazta a Fehde intézményét, hogy minél nagyobb területeket szerezhessen meg Nyugat-Magyarországon. Továbbá, hogy a Fehdeszabályok magyarországi megsértése miatt indokot találjon a támadás jogszerűségére. A vonatkozó irodalom ismerte a határon átnyújt magánháború fogalmát. Ezek olyan esetek, amelyekben az adott jogközösség (esetünkben az osztrák és a stájer tartomány) határain túl folyó Fe/ide-cselekményekről volt szó. Példának okáért a stájer vagy osztrák fél erőszakos betörései, pusztításai és foglalásai Nyugat-Magyarországon. Otto Brunner a kérdéskörről írt műve 1942. évi kiadásában ezt minősítette Grercz/e/i<ie-cselekménynek, azaz a határon átnyúló magánháborús akciónak. Úgy vélte azonban, hogy a birodalom vagy tartomány kifelé háborút visel. Csak a birodalmon, a hercegségen, a tartományon belül volt arra lehetőség, hogy valamelyik fél jogos elégtételt {Fehde, Privatfehde) vegyen. Azaz az adott jogközösség hátárain túl már nem voltak érvényesek a Fehde szabályai sem. Ezt az álláspontját viszont a szerző a munka 1943. évi kiadásában már felülbírálta, ott ugyanis nyoma sincs már ennek a megszorításnak és tagadásának.69 65 VaML KFL Act. Misc. Kőszeg, 1539. mára 19. Margrethn des Markho Walentn zu Gunß hawsfraw Urfecht Verschreibung. 66 Bariska I.: A Szent Koronáért elzálogosított Nyugat-Magyarország i. m. 96-100. 67 Brunner, O.:

Land und Herrschaft i. m. 27. 68 Bariska István:

A büntetőbíráskodás egy különös intézménye a 16-17. századi Vas megyében. In. Előadások Vas megye történetéről 2. (Vas megyei levéltári füzetek 6.) Szombathely 1993. 287-297. 69 Brunner, O.:

Land und Herrschaft i. m. 45-47.