Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1115 emelje, de a 16. században még a Habsburgok fiági örökösödését sem tudta elérni.123 A császárvárosban ráadásul jól tudták, hogy a Magyar Királyság határvédelmi és élelemellátó szerepének megőrzése a közép-európai monarchia szempontjából sokkal fontosabb, mint az ezt veszélyeztető súlyos politikai konfliktusok vállalása. A Magyar Királyság így a Habsburg Monarchián belül mindvégig a legönállóbb állam maradt, mondhatnánk különleges szuverenitással rendelkezett. Ezt a speciális függetlenséget és a Magyar Királyság történelmi , jogait és szokásait" pedig a magyar (egyházi és világi) politikai elit mindvégig szilárdan védelmezte.124 A politikai tudatban így az ország önállósága a Habsburg Monarchia évszázados fennmaradása ellenére sohasem szűnt meg.125 Összegzés: a Magyar Királyság helye a 16. századi Habsburg Monarchiában A Magyar Királyság tehát a 16. században a Habsburg Monarchia keretein belül a fentiekben részletesen bemutatott különleges helyzetének (geopolitikai fekvésének és fontosságának, illetve veszélyességének és ismeretlenségének) köszönhetően mindvégig szilárdan megőrizte a modern értelmezés szerint egyes lényeges területeken valóban csorbult szuverenitását. A bécsi udvar és a magyar politikai elit szoros együttműködésének eredményeként kiépült törökellenes védelmi rendszernek, továbbá még a háborúk ellenére is igen tekintélyes jövedelmeinek köszönhetően ugyanakkor a Magyar Királyság az új közép-európai dinasztikus államalakulatnak védőbástyája, meghatározó jövedelemforrása és éléskamrája lett. így Habsburg Ferdinánd és utódai számára — a közvélekedéssel ellentétben — Magyarország az egész 16. században igen fontos és értékes ország maradt! Ezt a kiemelt pozíciót szemléletesen fejezték ki 1563 májusában Miksa főhercegnek, a későbbi Miksa császár- és királynak (1564-1576) apjához, I. Ferdinándhoz intézett szavai: „a Magyar Királyság Császári Felségtek más országaival szemben kétségtelenül némi elsőbbségnek örvend".126 A Magyar Királyság Habsburg Monarchiabeli kiemelkedő helyét mindezek mellett egykori nagysága, középkori előkelő európai szerepe és súlya, valamint régi hagyományai szintén jelentősen erősítették. Bár gyakran elfeledik, az 1526. évi mohácsi csatát követően az éppen születőben lévő közép-európai Habsburg-123 Erről említett, készülő nagy összefoglalónkban majd külön alfejezetben szólunk. 124 Az egyházi elit kapcsán egy érdekes, újonnan feltárt példa 1652-ből: Tusor P.: Purpura Pannonica i. m. 127-134.; a világi elitre vö. Magyar országgyűlési emlékek i. m. passim, vagy a koronázások kapcsán újabban Pálffy G. : Koronázási lakomák i. m. és Uő: A magyar királykoronázások történetének eddig ismeretlen alapforrása: A magyar tanácsosok 1561. évi javaslata a koronázások pozsonyi szertartásrendjéről. In: Sahin-Tóth Péter Emlékkönyv. Szerk. Krász Lilla. Bp. 2007. (megjelenés alatt) 125 Hasonló véleményen van a 18. század második fele kapcsán H. Balázs É. : Bécs és Pest-Buda i. m. és Uő: Eletek és korok. Válogatott írások. Szerk. Krász Lilla. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 37.) Bp. 2005. különösen 63-67. Sőt a dinasztia iránti lojalitás és a hazafiság sem zárta ki egymást, a 18. században pedig az udvarhű arisztokraták körében általános jelenséggé vált. Olga Khavanova: Hazafiság a lojalitás jegyében. A Theresianum magyar növendékei és a bécsi udvar. Századok 140. (2006) 1503-1518., vö. még Nagy L.: A magyarországi Habsburg-uralom i. m. 22-23. 126 „Constat enim regnum Hungáriáé prae caeteris Maiestatis Vestrae Caesaráé regnis quadam praeeminentia gaudere." Magyar országgyűlési emlékek i. m. IV köt. 394.: 2. jegyz.
