Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
1102 PÁLFFYGÉZA aki a neves cseh kancellár, Vratislav z Pernstejna (1530-1582) testvére volt. Másodízben pedig Adam Ungnad von Sonnegg jegyzete el, aki szintén az 1563. évi pozsonyi országgyűlésen kapott magyar nemességet.72 Ungnad közeli rokonai közül viszont ugyancsak többen szolgáltak Magyarországon: úgymint a híres Hans Ungnad 1540-től több ízben királyi főhadparancsnok, vagy az ő fia, a Christoph egri főkapitány és horvát-szlavón bán (1578-1583). Az utóbbi unokatestvére, David ugyanakkor nevezetes konstantinápolyi követsége után egészen a Haditanács elnöki posztjáig, azaz a „közös hadügyminiszterségig" (1584-1600) jutott. Apja, Andreas pedig másodízben szintén a Pernstejn családból választott magának feleséget, nevezetesen annak a Bohunkának a személyében, aki az említett Jan z Pernstejna testvérének, Vojtechnak volt leánya. Mindez azt jelentette, hogy a Salm-Ungnad-Thurzó-Pernstejn-rokonság a 16. század közepén a bécsi udvar, a Magyar és a Cseh Királyság, valamint a horvát-szlavón területek politikai-katonai vezetőinek egy jelentős és mindegyik országban befolyásos csoportját kötötte szorosan össze. De ehhez a „családi szövetséghez" az említett Arcok révén még a Zrínyiek, sőt rajtuk keresztül a Rozmberkek (Rosenbergek) és a Kolovratok (Kolowratok) is csatlakoztak, akik szintén kiemelkedő szereppel bírtak a cseh-morva területek kormányzásában.73 Széchy Margit és az 1559-ben úgyszintén magyar indigenátust kapó Pyrcho von Arco leányát, egyúttal a három Salm-fivér féltestvérét, Anna von Arcot ugyanis a neves magyar-horvát főnemes, Zrínyi Miklós fia, György (horvátul Juraj Zrinski) vette feleségül.74 A szigetvári hős második hitvestársa viszont Eva z Rozmberka (németesen Eva von Rosenberg) volt, akinek már említett, Csehországban nevelt és ott is élő fia, Zrínyi János, helyesebben Jan Zrinsky, Marie Magdaléna z Kolovrattal (von Kolowrattal) erősítette a bemutatott kapcsolatrendszert. Végül ugyanehhez a csoporthoz csatlakozott a Lobkovic Popel család is, hiszen a Salm-fivérek fiatal édestestvérét, Magdalénát, Ladislav III. z Lobkovic Popel (németesen von Lobkowitz-Poppel) császári tanácsos vette el. 0 részben Salm-kapcsolatainak, részben morvaországi birtoklásának köszönhetően 1572-ben kapott magyar indigenátust, sőt 1576-tól Trencsén vármegye ispánja volt. Jóllehet e családi hálózat kisebb szálait még tovább ismertethetnénk, mindezek is elegendőek annak bizonyítására, hogy a Salm-Arco-Ungnad, a Pernstejn-Lobkovic-Rozmberk-Kolovrat és a Székely-Széchy-Thurzó-Zrínyi családi kapcsolatrendszer a 16. század derekán sok tekintetben már egy nemzetek feletti arisztokrácia kialakulását jelentette. E családok tagjai ugyanis a Habsburg Monarchia több országában rendelkeztek nemességgel, sőt olykor még külön ágakkal is (mint például a Thurzók Ausztriában és Magyarországon), szereztek komolyabb birtokokat, töltöttek be mind az egyes tartományokban, mind a bécsi udvarban fontosabb tisztségeket és érvényesítették összefonódó érdekeiket. Be-72 A Pernstejnek családi kapcsolataira alapvető: Petr Vorel: Páni z Pernstejna. Vzestup a pád rodu zubfí hlavy v dejinách Cech a Moravy. Praha 1999., ill. az emített 1550. évi Salm-Pernstejn esküvőre külön is: Uő: Pernátejnská svatba v Prostëjovë roku 1550. Casopis Matice moravské 114. (1995) 134-157. 73 Panek, J. : Poslední Rpzmberkové i. m. 74 Ujabban vö. Natasa Stefanec: Heretik Njegova Velicanstva. Povijest o Jurju rVT Zrinskom i njegovu rodu. (Homines, tempore, loci sorozat) Zagreb 2001.
