Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
112 SZABÓ MÁRIA véltári iratból azonban — melyek egyébként kilenc olyan olasz tiszt budapesti működéséről tanúskodnak, akik nem tartoztak a budapesti Olasz Katonai Bizottsághoz — egyértelműen kiderül: Murari május elejétől egészen a bécsi misszió 1920. januári megszűnéséig a magyar fővárosban tartózkodott. Murari budapesti küldetése tehát korábban kezdődött és tovább tartott, mint Romanellié.45 Segrét 1923-ban négy, összességében négy évig tartó per után a tanácskormánnyal folytatott titkos kereskedés, „Olaszország jó hírének megsértése" miatt elítélte az olasz katonai bíróság. Romanelli neve nem szerepelt a vezérőrnaggyal együtt elmarasztalt 12 olasz tiszt neve között, Murarié azonban mint a második legnagyobb rendfokozatúé igen.46 Valószínűnek tűnik tehát, hogy Segre Romanelli kinevezése után is számított Murari szolgálataira, aki 1919 május első napjaiban már minden fontos részletben megállapodott a tanácskormány képviselőivel.47 Továbbra is ő látta el a misszió legfontosabb feladatát, a titkos olasz áruszállítások budapesti lebonyolítását. Romenellit pedig éppen azért küldte Budapestre Segre, hogy Murari észrevétlenül folytathassa munkáját és a bolsevik kormányt olasz áruval ellátó titkos akció ne legyen összefüggésbe hozható a (Szövetséges) Olasz Katonai Bizottság apparátusával. Murari a részben Segre, részben a hadsereg-parancsnokság alárendeltségébe tartozó, afféle konzuli funkciókat (olasz állampolgárok támogatása, jogsegély, ellátási-és útlevélügyek, hadifoglyok gondozása és hazatelepítése, kereskedelmi ügyek) is ellátó Civil Ügyek Bizottsága vezetője lett. A civilek ügyeit intéző bizottság „észrevétlen" működését bizonyítja, hogy a bécsi és az olasz katonai missziók irataiban egészen 1919 decemberéig nincs róla említés. Éppúgy, ahogyan a két olasz tisztből álló, szintén Segre által Magyarországra telepített vasúti (albizottságról sincs, amelynek vezetője szintén ott szerepelt a később vád alá helyezett olasz tisztek listáján. A két ország közötti pénzügyi, kereskedelmi tárgyalások egyébént már a Károlyi és a Berinkey Dénes vezette kormány időszakában korábban is folytak, sőt az egyezmény aláírását is csupán a tanácskormány hatalomra kerülése odázta el. Április végén, május elején azután a Közellátási Népbiztosság vezetői is áldásukat adták a megállapodásra. A szervezést továbbra is a müncheni illetékességű, de 1919 elején átmenetileg magyar felesége családjához, Hatvanba települt kalandor bankár, Bassalet de la Rosée gróf intézte, aki korábban Károlyi Mihály különmegbízottja volt.48 De la Rosée már 1918 decemberében tárgyalásokat sürgetett a magyar és az olasz kormány között, hogy Magyarország, az 45 Ernesto Mombelli távirata a szárazföldi főparancsnokságnak (1919. november 21.). AUSSME, E-15, 68/1. 266. sz. 46 Murariról részletesebben 1. AUSSME, Carte Biografie, 95. sz. Az alezredes katonai karrierjére perbe fogása és elmarasztalása nem gyakorolt különösebb hatást. Katonai pályáját altárbornagyként fejezte be 1943-ban. 47 Murari a főparancsnokságnak (1919. május 11.). ASMAE, CE I-D, 7/8411. sz.; A főparancsnokság Vittorio Orlando miniszterelnöknek és Sonninónak (1919. május 28.). Uo. 3891. sz. 48 Erről Kun Béla, a Magyar Külügyminisztérium pecsétjével ellátott, április 21-i keltezésű, német nyelvű igazolást küldött Segrének. Az Olasz Külügyminisztérium kérésére egyben azt is igazolta, hogy Bassalet de la Rosée a tanácskormány megbízottja is. L. Segre jelentése az olasz főparancsnokságnak (1919. április 28. — a magyar javaslat 1. sz. melléklete). ASMAE, AP 1919-1930, 1738, 7070. sz.
