Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
1086 PÁLFFY GÉZA tudinum regni Hungáriáé non est peritus").35 Mindezek után könnyen elképzelhető, micsoda nehézségek álltak egy Magyarországgal korábban semmiféle kapcsolatban nem álló vagy ahhoz semmi módon nem kötődő osztrák, német vagy cseh főnemes előtt. Közös bécsi vagy önálló magyar királyi udvar?36 Miként óriási problémákat jelentett Ferdinánd idegen tanácsadóinak Magyarország megismerése és a kiemelt szerepével járó feladatok elvégzése, ugyanilyen nehéz helyzetbe kerültek a magyar nemesek a magyar királyi udvarban bekövetkező változások miatt. Az 1528. esztendő ugyanis a budai királyi udvar történetében hosszú távra meghatározó és szinte visszafordíthatatlan átalakulást hozott. Bár a magyar történetírásban még mindig vannak olyan vélemények (akár még a 17. századdal kapcsolatban is), hogy a Habsburg-uralkodóknak Bécsben is megmaradt külön, önálló magyar udvaruk vagy udvartartásuk,37 vagy működését — mint főként a 19-20. század fordulóján vélték — pusztán törvénytelen körülmények között szüntette be,38 az erre vonatkozó újabb kutatások ezeket a koncepciókat nem támasztják alá. Sőt, úgy tűnik, immáron kijelenthető, hogy az önálló magyar királyi udvar I. Ferdinánd 1528 márciusában Magyarországról való távoztával megszűnt, és addig is pusztán átmenetileg és meggyengült állapotában létezett. Nevezetesen abban a rövid, csupán néhány hetes időszakban, amíg Ferdinánd 1527. november 3-ai székesfehérvári koronázását és esztergomi „áttelelését" követően, 1528. január 20-tól február 6-ig elődei székhelyén, Budán tartózkodott. Mivel azonban a késő középkori budai udvar tagjainak egy része, nevezetesen néhány főúr mellett elsősorban a köznemesség jelentős csoportja, ekkor Szapolyai János király pártján 35 Rudolf király parancsa Draskovichnak II. János horvát-szlavón bánhoz. 1604. jan. 25. Prága: „Proficiscitur in Hungáriám fidelis noster, spectabilis ac magnifiais comes Joannes a Zrinio, Baro in Rosembergh et pocillator noster, filius spectabilis ac magnifici quondam comitis Nicolai a Zrinio, ut ibi certa sua negotia ratione paternae haereditatis suae, ipsum legitime concernentis, cum domina vidua ac liberis spectabilis ac magnifici quondam comitis Georgii a Zrinio, fratris olim sui, componere et transigere queat." Ezért az uralkodó elrendeli Draskovichnak, hogy ha Zrínyi őt megkeresné, „in transigendo inter ipsum et patruales suos dictae haereditatis paternae negotio, postquam iurium et consuetudinum regni istius nostri Hungáriáé non est peritus, omnem bonam et efficacen operám ei non gravatim locare, beneque in rebus suis dirigere velis ac debeas." Hrvatski drzavni arhiv, Zagreb; Obiteljski i osobni arhivski fondovi [711], Arhiv Draskovic, Kart. 94, Ivan II, 1604. 36 A témára összegző jelleggel Pálffy Géza: Mi maradt az önálló magyar királyi udvarból Mohács után? In: Idővel paloták... Magyar udvari kultúra a 16-17. században. Szerk. G. Etényi Nóra-Horn Ildikó. Bp. 2005. 45-59. 37 Ezt a véleményt elsősorban R. Várkonyi Ágnes képviseli, aki szerint „egy 1658-ban készült kimutatás szerint is Bécsben volt külön magyar udvar, silány költségvetése nyilván a fenntartás idejére vonatkozik." Vö. Kiss Erika: Udvari ötvösség a 17. században a királyi Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben című PhD-értekezésének vitája. Művészettörténeti Értesítő 52. (2003) 332. Egyik legújabb írásában e határozott véleményét valamelyest módosította (R. Várkonyi Ágnes: Tradíció és innováció a kora újkori Közép-Európa udvari kultúrájában. In: Idővel paloták... i. m. 60-113.), hatása azonban markánsan él tovább. Vö. pl. G Etényi Nóra: A magyar királyi udvar egy kortárs német hetilapban. Tudósítások az 1655-ös országgyűlésről. Uo. 172-191., ill. a régebbi irodalomból vö. még Vácz Elemér: Két udvar, két főnemesség. In: Magyar művelődéstörténet. III. A kereszténység védőbástyája. Szerk. Domanovszky Sándor. Bp. [1940.] (Reprint: Szekszárd 1991.) 255-291. és S. Lauter Eva: Nádori reprezentáció a XVII. században. Aetas 1992: 3. sz. 5-8. 38 Részletesen Ivan Ritter von Zolger: Der Hofstaat des Hauses Österreich. (Wiener Staatswissenschaftliche Studien 14.) Wien-Leipzig 1917. 310-381.
