Századok – 2007
KRÓNIKA - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 2007. május 12-én megtartott tisztújító közgyűléséről IV/1061
KRÓNIKA 1067 mája gróf Batthyány Lajos volt. Mint korábban, ebben a négy évben is kiemelkedően jól és eredményesen dolgoztak a dél-dunántúliak. A Vonyó József által irányított szervezet évről-évre megrendezi a dél-dunántúli történészek nyári szakmai konferenciáját. Ezeken 50-100 fő vesz részt, az ország minden részéből, sőt időnként külföldről is. Emellett helyi — pécsi, bonyhádi, nagykanizsai — konferenciákat is rendeztek, és külön kiadványokat is megjelentettek. Tagozataink és szakosztályaink közül kettőtől kaptam beszámolót. Ennek alapján feltételezem, hogy több nem is működik. Ezek egyike a Tanári Tagozatot, amely Szabolcs Ottó irányításával hosszú idő óta igen élénk és eredményes tevékenységet fejt ki. A tanári tagozat rendszeresen szervez továbbképző tanfolyamokat, amelyeken 200-300, sőt olykor ennél is több tanár jelenik meg. Szabolcs Ottó szerkesztésében a tagozat kiadja a Történelemtanári Továbbképzési Kiskönyvtára című sorozatot. Ennek eddig 47, egyenként 5-6 íves száma jelent meg. Ezek közül 17 kötet a 2003-2006 közötti időszakban. A tagozat másik sorozata, a Történelempedagógiai Füzetek egy módszertani közlönyt van hivatva pótolni. Ennek eddig 25 száma jelent meg, - ebből 13 az utóbbi négy évben. Másik tagozatunk, a Társadalmi Nemek és Nőtörténeti Szakosztály jóval rövidebb múltra tekinthet vissza. Az igazgatóválasztmány határozata alapján, amelyet a 2005-ös közgyűlésünk is megerősített, külön szakosztályként lényegében két éve működnek. Ezen idő alatt több szakmai konferenciát szerveztek, és még több szakmai konferencián vettek részt előadóként. Bár önálló, szakosztályi kiadvánnyal nem jelentkeztek, több kötetet szerkesztettek, illetve tanulmányt, könyvet írtak. A publikációs munka terén különösen Pető Andrea, a szakosztály elnöke és Palasik Mária jeleskedett. Munkánk tartalmi részének az ismertetése után engedjék meg, hogy röviden pénzügyi helyzetünkről is beszámoljak. Bevételünk 2000-ben, az 1999-es szanálás utáni első évben 8,9 millió Ft-ot tett ki. Ettől kezdve 2003-ig folyamatosan emelkedett: 2001-ben 8,6 millió, 2002-ben 10,2 millió és 2003-ban 12,6 millió Ft-ot tett ki. Ettől kezdve ismét csökkenés kezdődött. 2004-ben már csak 11,8 millió, 2005-ben 5,8 millió és 2006-ban 7,1 millió bevételhez jutottunk. E tételek mintegy harmadát — néha közel felét — a NKÖM folyósította. Az MTA támogatása a 2000-es 1,5 millióról előbb 3,2, majd 2003-ban már 5,1 millióra emelkedett. Ezután viszont lecsökkent 4 millió alá. 2007-re 3,6 millió Ft támogatást kaptunk. Bevételeink között mindazonáltal ma is ez a legnagyobb tétel. Az Országgyűlés támogatása eleinte évente 1 millió forint körül mozgott, ám mára ez is visszaesett. Tagdíjakból ugyancsak 1 millió forint körüli összegek folytak be évente és a személyi jövedelemadó 1%-ából 200-300 ezer forint körüli összegek. Az általános megszorítások következtében 2006 tavaszán-nyarán úgy látszott, hogy mostanra ismét pénzügyi válságba kerülünk. Erre szerencsére nem került sor. Az elmúlt években félretett tartalékoknak és az 1956-os évforduló megünneplésére biztosított pályázati alapból való részesedésünknek köszönhetően — és ezért azt hiszem elsősorban Pók Attilának tartozunk hálával — sikerült biztosítani működésünk pénzügyi feltételeit. A Társulat rendelkezésére álló összeg ma 3,3 millió Ft. Ebből és a még várható pályázati és egyéb bevételekből — tagdíjak, személyi jövedelemadó 1%-a, stb. — év végéig minden szokásos — bér és egyéb — kiadás fedezhető.
