Századok – 2007
KRÓNIKA - Gerics József (1931-2007) (Solymosi László) IV/1057
KRÓNIKA Gerics József (1931-2007) Kidőlt egy szálfa az előttünk járó történész nemzedékből: 2007. április 22-én, élete 76. évében hirtelen eltávozott körünkből Gerics József, az ELTE Bölcsészettudományi Kara nyugdíjasán is aktív középkorkutató professzora. Május 11-én tanítványai és tisztelői sokasága kísérte a Szervita téri Szent Anna-templom kriptájába vezető utolsó útjára. Gerics József Budapesten született 1931. november 13-án. Egész életre szóló indíttatást kapott az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem Trefort utcai Gyakorló Gimnáziumában (1942-1950), ahol nemcsak megszerettették a latin nyelvet és kultúrát, hanem a holt nyelvet az élőkhöz hasonlóan beszélni is tanították. 1950-ben lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-latin szakos hallgatója. Egyetemi tanulmányai során meghatározó volt számára a diplomatikai és a latin filológiai iskola. Az előbbit a nagy magyar diplomatikai triász még élő és alkotóereje teljében tevékenykedő tagja, az elődök (Fejérpataky László és Szentpétery Imre) munkáját folytató Kumorovitz L. Bernát képviselte, míg a másikat a klasszika-filológus Horváth János személye testesítette meg. Amikor úgy döntött, hogy érdeklődésének megfelelően felveszi a levéltár szakot, kivételesen hozzájárultak ahhoz, hogy a történelem szakot leadja. Az akkoriban kötelező nyári katonai gyakorlatokat is átvészelve, 1954-ben kitüntetéssel szerzett latin szakos középiskolai tanár és levéltáros diplomát. Az egyetemen Lederer Emma, az akkori Történeti Segédtudományok Tanszékének vezetője felismerte tehetségét, és 1952 őszétől demonstrátorként bevonta az oktató munkába. Mindannyiunk szerencséjére a professzorasszony kellően bátor volt ahhoz, hogy a tehetség alapján döntsön, és a fiatal pártonkívüli diplomás aspiránsvezetője lett, majd az aspirantúra befejezése után 1957-ben felvette a tanszék munkatársai közé. Gerics József hamarosan meghálálta a bizalmat: néhány év múlva — még a harmincon innen — 1960-ban a Bölcsészkar valószínűleg legfiatalabb kandidátusa lett. Oktatói és tudományos pályája egyenesen ívelt felfelé. 1963-ban kinevezték egyetemi docenssé, 1981-ben megszerezte az akadémiai doktorátust. Még ebben az évben a Történelem Segédtudományai Tanszékről áthelyezték a Közép- és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékre, majd 1982-ben kinevezték egyetemi tanárrá. Gerics József 1952 óta megszakítás nélkül egészen haláláig oktatott az egyetemen, az ötvenötödik tanévében érte a halál. Amikor hetvenévesen nyugdíjazták, önzetlenül vállalta, hogy fizetés nélkül folytatja egyetemi munkáját. Az ELTE mellett rövid ideig oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek az 1990-es években alakult jogi karán is, sőt jogtörténeti tanszékét vezette. A középkortudomány — a medievisztika — szinte minden alkotóelemét tanította. Kormányzat-, egyház-, művelődés-, eszme-, társadalom-Jog- és liturgiatörténeti, valamint diplomatikai tárgyú előadásokat és szemináriumokat, továbbá oklevél- és latin auktorolvasási gyakorlatokat tartott. Szerény becslés szerint is
