Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
KÖZLEMÉNYEK Szabó Mária MAGYAR-OLASZ KAPCSOLATOK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN Guido Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) 1922. november 18-19-én kivételes ünnepségsorozatot rendeztek Budapesten egy olasz katona tiszteletére. Talán meglepő, de bizton állítható: Magyarországon sem külföldi katonatisztet, sem más olasz állampolgárt nem részesítettek bensőségesebb ünneplésben az Országház kupolacsarnokában, mint november 18. délelőttjén Guido Romanelli olasz tüzér alezredest.1 Ékkövekkel kirakott díszkardot, két bronz mellszobrot, egy festményt, egy díszes bronzérmet és egy albumot adtak át tiszteletére.2 Csernoch János hercegprímás emelkedett hangvételű beszéddel, a napilapok „a magyarok védelmében tett szolgálatai" méltatásával köszöntötték. Délben bankettet, este az Operaházban díszelőadást rendeztek a tiszteletére, ahol az Aida nyitánya előtt a külképviseletek és a magyar közélet prominens képviselői felállva hallgatták az olasz himnuszt. És az ünneplés másnap tovább folytatódott. Korábban két szobrot, festményt készítettek, utcát neveztek el róla és felavatták a Ludovika falán elhelyezett domborművét, mely előtt a katonai akadémia fennállásáig büszkén váltották egymást az őrt álló tisztjelöltek.3 E megbecsülés, amely a két világháború között rendületlenül tovább élt, magát az ünnepeltet is zavarba ejtette. „Romanelli nem csupán egy ember volt többé, hanem mítosz, legenda"- emlékezett 1928-ban, öt évvel korábban írt emlékiratához fűzött előszavában.4 1 Az ünneplésről Antonello Guzzoni ezredes, a budapesti Szövetséges Olasz Katonai Ellenőrző Bizottság vezetője készített terjedelmes beszámolót 1922. november 22-én. L. Archivio del Ufficio Storico dello Stato Maggiore dell'Esercito (Róma — AUSSME), E-15, 107/5. 449. sz. 2 A régi erdélyi kardot tulipános motívumú és gyöngyökkel kirakott díszítések ékesítik, markolata szürke achátból készült. Felirata „Romanelli ezredesnek a hálás Magyarország". (Megtekinthető Rómában a Museo Centrale del Risorgimento gyűjteményében.) A szobrokat Stróbl Alajos, a festményt Endrey Sándor készítette. A bronzérem sárkánnyal viaskodó harcost ábrázol, hátoldalán olasz nyelvű felirat: „A hős olaszoknak a vörös terror idején teljesített jó szolgálataikért. Budapest, 1919". Az érem másolatát megkapták Romanelli olasz és magyar segítői (Renato Salem és Emilio Henssler századosok, Tárnoky Miklós műszaki tanácsos és Donát Leó szkv. főhadnagy), s egy-egy példány az olasz király, valamint az Olasz, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába került. 3 A két világháború között a mai Illés utca viselte Romanelli nevét, jóllehet eleinte az is szóba került, hogy az Oktogon teret nevezik el róla. Domborműve, mely a ludovikás ellenforradalmároknak és Romanelünek állított emléket, 1929-ben készült Sződy Szilárd műhelyében, 1945 után azonban elpusztult. 4 Guido Romanelli: Nell'Ungheria di Béla Kun e durante l'occupazione militare rumena. (La mia missione maggio - novembre 1919.) Udine, Doretti, 1964. VIII. p. (Második, reprezentatív kiadása: Roma, Ufficio Storico dello Stato Maggiore dell'Esercito, 2002.)
