Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: A Tripartitum és forrásai IV/1011
A TRIPARTITUM ES FORRÁSAI 1013 Rady végül arra is gondol, hogy Werbőczy Prológusának készítésekor felhasználta Temesvári Pelbart Pomeriumát. Ennek egyetlen Szent Imréről szóló prédikációjában ugyanis négy olyan idézet fedezhető fel Arisztotelésztől, Nagy Gergelytől, Szent Ambrustól és Szent Jeromostól, amelyek a Prológus első fejezetében is olvashatók. Majd megállapítja, hogy a Prológus 40%-áról bizonyított, hogy Werbőczy az illető részeket más szerzőktől vette át, és feltehető, hogy még további átvételekre derül majd fény.11 Rady filológiai bravúrokat felvonultató cikkében jelentősen továbbvitte a Prológus, illetve a Tripartitum-kutatás ügyét. Példaadó továbbá abban, hogy a vonatkozó irodalmi, történeti és jogtörténeti szakirodalomra egyaránt támaszkodott tanulmányában, amire a hazai szerzők között Bónis György mellett találunk más példát is. Kubinyi András éppen a Summa Legumra Budapest történetében hivatkozik, amint ezt Gönczi Katalin is teszi.12 Szende Katalin pedig középkori városi végrendeletekről írva használ történeti és jogtörténeti szakirodalmat.13 Számosan voltak azonban, akik kevéssé hajoltak közel a műhöz és egyoldalúan kezelték a szakirodalmat. E történészek és irodalmárok véleményeiből gyűjtött össze egy csokorra valót Gazda István, a Tripartitum 1990. évi kiadásának szerkesztője előszavában.14 A Prológus, amint az általános felfogás tartja, a mű tudományos és elméleti alapja. Szászy István két egységre bontja. Az 1-12. cím az általános fogalmakat — jog, igazság, jogtudomány — tartalmazza, szól a jog felosztásáról, a természeti jogról, a nemzetek jogáról, valamint a polgári jogról, majd a magyar magánjog forrásairól: a törvényről a statútumról, a jogszokásról és ezek erejéről. A 13-16. terjedő címek a jogalkalmazás tanát foglalják magukban, úgy mint a bíró személyét, a bírói vizsgálatot, az ítélést, a bírói joghatóságot, a bírói lelkiismeretet, a bíró tisztét és kellékeit.15 A magunk részéről nem látunk oly szoros összefüggést a Prológus és a mű további részei között, mint korábban számos más kutató vélte. Az elvi fejtegetéseket tartalmazó Prológust követő három könyvben a szerző éppen úgy, mint a korábban alkotott jogkönyveket készítő európai társai a saját korában élt szokásjog normáit és jogintézményeit írta le. Werbőczy Prológusában elődeihez hasonlóan idézi azon jeles tudósokat és tekintélyeket, akiket a korban illett ismerni. Ezzel tájékozottságát és hitelességét igazolja, magának és könyvének tekintélyét alapozza meg. Ezután pedig a magyar állam addig átélt évszázadai során kialakult szokásjogát rögzíti. így járt el Eike von Repgow is majd 300 évvel korábban. Az előszóba és az első könyvbe került néhány általános fogalom esetében nála szintén találkozunk a Biblia mellett Gratianus, Isidorus és mások ne-11 Rady, M.\ The Prologue i. m. 2-9. 12 Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest története II. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk. Gerevich Aladár, Kosáry Domokos. Bp. 1973. 43-95.; Katalin Gönczi: Ungarisches Stadtrecht aus europäischer Sicht. Die Stadtentwicklung im spätmittelalterlichen Ungarn am Beispiel Ofen. Frankfurt am Main 1997. 13 Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 32.) Bp. 2004. 58-115. 14 HK xw-xxrv; 15 Szászy I.: Werbőczy és a magyar magánjog i. m. 93.
