Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: A Tripartitum és forrásai IV/1011
1012 BLAZOVICH LÁSZLÓ Rady a Prológus fő forrásaként —jóllehet már a 19-20. század fordulójának magyar tudományossága felfedezte a kapcsolatot, majd Bónis György tovább szélesítette azt — új kapcsolatokat találva a Summa Legum Rajmundit tartja, mégpedig annak krakkói, 1506. évi kiadását.7 Ami nem lehet véletlen, hiszen a szerző lengyel kapcsolatai ismertek: 1492-ben, ha mindössze fél évig is, tanult a krakkói egyetemen.8 Hogy Werbőczy jól ismerte Raimundus Parthenopeus művét, bizonyítja a Prológuson kívül fellelt adatunk: „Est autem civitas: domorum et vicorum pluralitás, maenis et praesidiis circumcincta necessariis, ad bene honesteque vivendum privilegiata. (Tripartitum III. rész. 8. cím)"9 „De primo civitas est domorum et vicorum pluralitás prediis et possessionibus (habundans), ad bene vivendum ordináta. Dicitur autem civitas (quasi) civium unitas. Facta autem est (civitas) non solum ad vivere sed ad bene et pacifiée vivere. (Summa Legum Cap. LV. De regimine civitatis) "io Amint az idézetekből kiderül, Werbőczynek ebben az esetben csak a városfogalom meghatározásához volt szüksége a Summa Legumra.. Martin Rady szerint Werbőczy, amint korábbi kutatók is feltételezték, további forrásokat is felhasznált. Elsősorban Justinianus Institutiones és Digesta című nagy összeállításait, továbbá Gratianus Concordantia discordantium canonum című munkáját, amely kánonjogi szokásjogot összegyűjtő és rendszerező műben a szerző az egymásnak ellentmondó kánonokat egyeztette, illetve a rendszerbe nem illeszkedőket elhagyta. Szerzőnk úgy véli: lehetséges, hogy e műveket Werbőczy nem az eredetikből, hanem valamiféle kivonatos kompendiumból tanulmányozta. Feltételezi továbbá, hogy a Hármaskönyv szerzője olyan jelentős itáliai kommentátorok, mint Azo, Accursius és Bartolus összefoglalóit is használta, valamint hogy számos olyan „sűrítmény"-re hagyatkozott, amelyek közül egy vagy több azonos lehetett a fenti kompendiumokkal. Hasonlóképpen Werbőczy kérésére az ismeretségi köréhez tartozó, számunkra ismeretlen személyek kivonatokat adtak Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című munkájából, de az nem valószínű, hogy ezek Johannes Camers-től vagy Hieronimus Balbitói származtak volna, akik — mint humanisták — Conrad Celtis köréhez tartoztak, jóllehet Werbőczy kapcsolatot tartott velük. Rady a „másodkézből" való forráshasználatot azzal bizonyítja, hogy a Prológus 14. címében Werbőczy az eredeti szöveg használata esetén nem keverte volna össze Nagy Gergelyt Sevillai Isidorusszal, a 2. fejezetben Cicerót Celsusszal, a 15-ben pedig Szent Ágostont Szent Ambrussal. 7 Rady, M.: The Prologue i. m. 5-6. 8 Bónis György: Werbőczy a jogász és politikus. In: HK VII. 9 HK 493. 10 Dr. Jur. Alexander Gál: Die Summa legum brevis levis et utilis des sogenannten Doctor Raymundus von Wiener-Neustadt. Weimar. Hermann Böhlaus Nachfolger. 1926. 219-220.
