Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Egy firenzei kereskedő a Jagelló-korban: Raggione Bontempi IV/967
982 TEKE ZSUZSA nem jutalékot kapott, hanem számára ennél sokkal előnyösebb feltételek mellett állapodtak meg vele. Az áru árának csak a felét kellett kifizetnie, az összeg másik fele őt illette meg. A költségeken és a hasznon is fele-fele arányban osztoztak. Bontempi egyébként 122 firenzei aranyforintot is vett tőlük, hogy Magyarországra vigye, és itt haszonnal eladja. Ismeretes, hogy Budán jelentős pénzkereskedelem folyt, amelybe Bontempi is aktívan részt vett. Bini 1502-ben készült feljegyzése a Bontempinek átadott zálogokról jól tájékoztat az országban akkoriban előforduló aranypénzekről. A zálogok között ugyanis különböző pénzek, így olasz, francia, német, magyar aranypénzek is szerepeltek. Igen sok olasz pénz volt a zálogok között, a magyar arany viszont rikábban fordult el.71 A Gondik már többször megkísérelték, hogy az országgal üzleti kapcsolatot létesítsenek, de próbálkozásuk mindannyiszor rövid életűnek bizonyult. Még Mátyás életében Giuliano Gondi egyik fiát, Simonét ebből a célból küldte Magyarországra. Giuliano 1457-ben 14 forint adót fizetett, vagyona becsült értéke 4 000 forint volt, tehát a nagyobb vagyonnal rendelkező polgárok közé sorolható. Testvérével, Antonioval egy selyemszövet és aranyfonal készítő manufaktúrát működtetett, kereskedelemmel és pénzüzletekkel foglalkozott. Üzleti tevékenységének központját Firenzéből Nápolyba helyezte át, és innen építette ki üzleti kapcsolatait Itálián kívül is. Üzleti kapcsolatok létesítésére egyik fiát Konstantinápolyba, a másikat pedig Budára küldte.72 1480 júniusában a Signoria két polgárát, Alessandro Attavantet és Simone Gondit ajánlotta a király figyelmébe, akik „in tuo regno negotiantur".TM Simone azonban nem sokáig folytathatta itteni tevékenységét, mert még ez év júliusában elhalálozott Budán.74 A családnak azonban továbbra is maradt némi kapcsolata Budával, helyesebben szólva Beatrixszel, akinek itáliai pénzügyeit Giuliano Gondi intézte.75 Az újabb kísérlet az országgal való kereskedelemre Antonio fiától, Alessandro Gonditól indult ki. Antonio 1457-ben 2,18 forint adót fizetett, tehát jóval kevesebbet, mint a testvére, és 1480-ban is csak 1 054 forintra értékelték vagyonát. Alessandro apja halála (1486) után nagybátyja nápolyi üzletében dolgozott, de hamarosan önálló vállalkozásba kezdett. Az 1480-as években egy gyapjúszövet készítő manufaktúrába fektetett be tőkét, és biztosítással is foglalkozott. Erre az időre esett Felicie di Stagio megbízatása, hogy Magyarországra küldött szövetét értékesítse. 1496-ban két testvérével, Bernardóval és Antonioval társaságot létesített egy selyemszövet készítő manufaktúra működtetésére.76 A társaság 1496-1503 között főként Itáliában kereskedett a selyemszövettel, de Antonio neve alatt küldtek belőle Magyarországra is, Felicie helyett ezúttal Bontempire és társára bízva az értékesítést. 71 Archivio Salviati, Pisa, n. 374, c. 324-327., n. 380. c. 21., n. 384. c. 9. 72 ASF Catasto 1480, camp. 1003, fol. 434. 73 Flórenczi Okmánytár, II. 201. sz. 74 Richard Goldthwaite: Private wealth in Renaissance Florence. A study of four families. Princeton, 1968. 157 sköv. 75 Balogh J.: A művészet, i. m. 610. 76 R. Goldthwaite: Private wealth i. m. 170-186.
