Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Bozzay Réka: Leiden; a gondoskodó egyetem. Magyarországi diákoknak nyújtott juttatások és kiváltságok a leideni egyetemen a 17-18. században 985
990 BOZZAY RÉKA szönt már az 1703. augusztus 8. és november 8. közötti negyedévben is részesült ösztöndíjban.3 9 Még különösebb az, ahogyan Pápai Páriz Imre és Bándi Mihály esetében járt el a Kollégium. A két nagyenyedi diák akkor érkezett, amikor Dési Zsigmond és Remethei János, két korábban a Staten Collegébe felvett szintén enyedi diák, még a Kollégiumban tartózkodott. Mivel hivatalosan nem kaphattak helyet az intézményben addig, amíg a két másik diák is ott volt, Imre felkereste Londonban tartózkodó Ferenc bátyját, ahogy azt az utóbbi október 3-án kelt levele bizonyítja.4 0 Dési és Remethei Teleki Sándorhoz 1716. november 16-án írt leveléből kiderül: „ők (...) [ordok] azt végeztek (...) a successoroknak penig, mivel már itt vannak, rendellyenek valami extraordinarius succursust, es lakjanak a Városon, nem a Collegiumban (...)". „Ezen decretumokat Írásban elis küldötték ide a Régensünk kezébe; de ez, mint emberséges ember, immár Pápai Uramékat be eresztette volt a Collégiumba..". „[Az ordok] azért azt megengedték hogj benn legjenek, de tsak ugj, mint extraordinariusok ad ulteriorem dispositionem."41 Különös módon Dési és Remethei azt állították levelükben, hogy az újonnan érkezettek, mint extraordinarius, vagyis ösztöndíjra nem jogosultak tartózkodhattak a Kollégiumban, holott a kollégiumi pénztáros számlája éppen ennek ellenkezőjét bizonyítja, vagyis az eredeti határozat ellenére már ekkor ösztöndíjban részesültek.4 2 Összesen — nem tévedés — öt hónapon keresztül kaptak pénzt Pápai Páriz és Bándi anélkül, hogy felvételi vizsgát43 tettek volna, és további négy hónap telt el, mire megkapták a bebocsátó levelet.4 4 Ösztöndíjasok rendesen három évre kaphattak helyet a Kollégiumban.45 Előfordult azonban, hogy egyesek — különböző okokból — csak extraordinarius helyet kaptak. így került be a kolozsvári Gyöngyössi János, miután társával (aki egyébként ösztöndíjas helyre került), Gyalai Sámuellel együtt 1767. szeptember 29-én felvételi vizsgát tett.4 6 Gyöngyössi az érkezése utáni első évben nem kapott pénzt, ezért egy évvel később levélben fordult a kurátorokhoz, hogy az 1767-1770 közötti három éves periódusra fizessék ki neki az ösztöndíjat. Kérését a Kollégium régense (Jan Jacob Schultens) is támogatta, aki kérvényében egy korábbi 'magyar diákra, Mokri Mihályra hivatkozott.47 Gyöngyössit bár elismerték a kurátorok a Kollégium rendes diákjának, mégis csak a határo-39 HAVCDLU Rekeningen van den schaftmeester Nr. 710. 40 Miklós Ödön: Magyar diákok a leideni Staten Collegeben. Theologiai Szemle 4. (1927-1928) 16. és Peregrinuslevelek i. m. 101. 41 Uo. 101. 42 HAVCDLU Rekeningen van den schaftmeester Nr. 710. 43 AVSEF Catalogue Examinum alumnorum Collegii Nr. 357. 54v. 1717. febr. 16. 44 HAVCDLU Acta van het Collegie der Theologie Nr. 680. p. 659. 1717. jún. 29. 45 Sluijter, R.: Tot ciraet. i. m. 100. Holland diákok legfeljebb hat évig lehettek a Staten College lakói. 46 HAVCDLU Acta van het Collegie der Theologie Nr. 681. Miklós Ödön fent említett cikkében (Miklós Ö.\ Magyar diákok i. m.) azt a magyarázatot adta erre, hogy a kolozsvári kollégium a leideni egyetem beleegyezése nélkül küldött alumnusokat, így a Staten Collegébe csak egy embert vettek föl, így Gyöngyössy nem ösztöndíjas helyre került. 47 HAVCDLU Bijlagen tot de resolutien Nr. 55.
