Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
A HABSBURG ÉS AZ OSZMÁN BIRODALOM A KARLÓCAI BÉKE UTÁN 1479 (melyről számos jelentés és a határproblémákat tárgyaló terv született), 1697-ben a szász választó I. Lipót császár megbízásából felhatalmazta a határvidék felmérésére. E feladat végrehajtása közben olyan magas szintű technikai ismereteket kívánó hadmérnöki szakmunkát (hidak építése, illetve lerombolása, új közlekedési útvonalak kialakítása, várak megerősítése stb.), valamint földrajzi felmérő és gyűjtőmunkát végzett, melynek során a határfelmérések és az ehhez kapcsolódó munkálatok igazi specialistájává vált. A karlócai béketárgyalásokon mint a császári tárgyalóbizottság tanácsadója (consigliere assistente), vagyis gyakorlatilag mint a határvidék egyetlen, komolyabb helyismerettel rendelkező szakértője vett részt.2 5 Marsigli kiválasztását a határfelmérés elvégzésére legfőbb támogatója, Franz Ulrich von Kinsky gróf titkos tanácsos és cseh udvari főkancellár szorgalmazta, aki 1695-től a bécsi udvar politikájának egyik legfőbb irányítója volt.26 Halála után (1699. február 27.) az udvarban nagy változások történtek, így el akarták mozdítani Marsigli grófot is, és inkább a béketárgyalások egyik főszereplőjére, Schlick grófra szerették volna bízni ezt a feladatot, mivel az utóbbi tájékozott volt a kérdéskörrel kapcsolatban, és a törökök is szerették és tisztelték, nem úgy, mint Marsiglit, aki rangját tekintve csak egyszerű ezredes volt, ráadásul úgymond „külföldi", és emellett a törökök sem tisztelték.27 Schlick kinevezését a Belgrádban állomásozó angol követ, William Paget is szorgalmazta. Az udvari miniszterek azonban kiálltak Marsigli mellett, mondván, hogy ezekben a kérdésekben ő a legtájékozottabb ember. Erre azután Leopold Schlick és Guido von Starhemberg, akik addig egymás ellenségei voltak,28 összefogtak, és a maguk pártjára állították Franz Karl von Auersperg grófot (a károlyvárosi generális29 ) is, és együtt írtak levelet Jean Louis Rabutinnak, Erdély kormányzójának, hogy együttesen lépjenek fel: mivel ők a határvidék kormányzói, őket illeti ennek a megbízatásnak a végrehajtása, mindegyiküknek a saját kormányzósága területén. Elsősorban azzal érveltek, hogy a helyi pasák előtt nagyobb hitelük lenne (ami igaz is volt), és több tapasztalatuk is van, mint egy külföldinek, akinek úgymond nincs vesztenivalója (ami persze komoly túlzás volt).30 25 A békekonferencián való részvételének és a bécsi udvarban támadt nehézségeinek leírását 1. részletesen: Autobiografia di Luigi Ferdinando Marsigli messa in luce nel secondo centenario della morte di lui dal Comitato Marsiliano. A cura di Emilio Lovarini. Bologna 1930. 199-208. és Raffaella Gherardí: Potere e costituzione a Vienna fra Sei e Settecento. Bologna 1980. 49-57., ill. Jászay M.: Marsili i. m. 41^42. 26 Stefan Sienell: Die Geheime Konferenz unter Kaiser Leopold I.: Personelle Strukturen und Methoden zur politischen Entscheidungsfindung am Wiener Hof. Frankfurt am Main-Berlin-Bern-Bruxelles-New York-Oxford-Wien 2001. (Beiträge zur Neueren Geschichte Österreichs 17.) 190-191. 27 Marsigli, L. F.: Autobiografia i. m. 209. 28 Schlick, aki Guido von Stahremberg ellenében nagykövet akart lenni Isztambulban, mivel tudta, hogy Marsigli közbenjárhat az ügyében Kinskynél, segítséget kért tőle. De amikor Kinsky meghalt, úgy gondolta, nincs többé szüksége Marsiglire, és ellene fordult. Ekkor hangzik fel Marsigli szájából a keserű következtetés: „ed allora conobbi il mal animo della nazione verso della nostra, la malizia, l'ingratitudine cosí famigliare a quella." Marsigli, L. F.. Autobiografia i. m. 210. 29 Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból") Történelmi Szemle 39. (1997) 282. 30 Marsigli, L. F.: Autobiografia i. m. 210.
