Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Romsics Gergely: Mítosz és emlékezet. A Habsburg Birodalom felbomlása az osztrák és a magyar politikai elit emlékirat-irodalmában (Ism.: Borhi László). 254
254 TÖRTÉNETI IRODALOM Romsics Gergely MÍTOSZ ÉS EMLÉKEZET A Habsburg Birodalom felbomlása az osztrák és a magyar politikai elit emlékirat-irodalmában L'Harmattan, Budapest, 2004. 205 o. Már a kötet címe is sejteti, hogy nem hagyományos történeti feldolgozással van dolgunk. Romsics Gergely kötete nem a múlt egy szeletének megismerését tűzte ki célul, hanem a történelem egy sajátos ábrázolási formájának, a visszaemlékezésnek a sokoldalú feltárását a történetfilozófia, a tudásszociológia, a kulturális antropológia, a lélektan, a társadalompszichológia és egyéb tudományok legújabb (és helyenként régebbi) eredményeinek az értő felhasználásával. Valójában a Habsburg Birodalom felbomlása csak hátteret ad e műfaji elemzés kivitelezéséhez. Előrebocsátható, hogy a könyv általam talán egy kissé leegyszerűsített üzenete az, hogy a még szakmai körökben sem teljesen elutasított közhiedelemmel ellentétben az emlékirat nem alkalmas történeti tudásunk gyarapítására még akkor sem, ha a legtöbb szerző a közvetlen tapasztalás okán kimondva, kimondatlanul a múlt hiteles tanújának tekinti magát, illetve írásművét. Hiszen, amint a szerző kimutatja, az emlékirat nem feltétlenül egyedi munka, hanem egy emlékező közösség terméke, amely a jelen igényeinek megfelelően a kulturális múlt egy bizonyos kánonjának a megszilárdítását, kialakítását végzi el sajátos nyelvi eszközökkel, retorikával és a cselekménybe öntés speciális stratégiáival és ily módon nem lehet alkalmas a múlt „objektív" megismerésére - ha ilyen egyáltalán lehetséges. Romsics szavaival tehát az általa meghatározott szempontok szerint kielemzett emlékezések „mint a csoportidentitás forrásszerű lenyomatai válnak különösen érdekessé".. A kötet első fejezete az elemzés elméleti és módszertani kereteit adja meg emlékezéspszichológiai és narratológiai szempontból. A kiválasztott minta emlékezéspszichológiai elemzésének alapját Maurice Halbwachs kollektív emlékezetről szóló elmélete, illetve annak Jan Assmann által finomított modellje szolgáltatta. Eszerint az emlékezésfolymatok csak társadalmi összefüggéseikben értelmezhetők. Kimutatható az is, hogy a „kollektív emlékezet viszonylag szabadon kezeli a múltat annak kanonizálása során." Dolgozatában Romsics — mint kiderül, megalapozottan — megkülönbözteti a „kommunikatív" emlékezést a „kulturális" emlékezettől. Az utóbbi egy fajtáját, a „nemzedéki" emlékezést vizsgálja két, egymást követő generációhoz tartozó személyek memoárjai alapján, és ily módon igyekszik meghatározni a kiválasztott elitcsoportok „közelmúltra vonatkozó kollektív emlékezetének sarkalatos pontjait és az ezekből összeálló elbeszélést".. A szerző meggyőzően érvel amellett, hogy a kettő nem választható el tökéletesen, hiszen a megélt múlt idővel „történelemmé lényegül át".. A szövegek elemzésénél Romsics Hayden White módszerét követte, mely szerint a szövegekben „mindig benne rejlik a cselekményesítés modellje".. Emellett Romsics célul tűzi ki az érvelés szerkezetének a meghatározását, amely lehetővé teszi, hogy megnézzük, vajon „a cselekményforma, az érvelési mód, valamint a világnézeti meghatározottság megválasztása együtt jár-e valamelyik csoporthoz való tartozással".. Ezzel a szerző elfogadja, hogy a történelem leírása egymással versengő elbeszélésekből áll, amelyek a valóságos benyomását keltik. Ezen a ponton nem ártott volna elmondani, hogy több történész, illetve történetfilozófus vagy elveti, vagy lényegesen finomítja ezt az álláspontot (lásd erről: Alan Munslow: Deconstructing History, Routledge, London 1997). Paul Ricoeur Roland Barthes, Clifford Geertz és mások alapján a szerző a csoportok emlékezetét a nyelveik feltárásával is elemzi, hiszen az ideológia eleme egy jelrendszeren, vagyis a nyelven keresztül válik megközelíthetővé. De a nyelv nem egyszerűen letükrözi használóját, hanem vissza is hat rá, sőt a nyelv nem is lehet semleges. Romsics Edward Sapirt idézi: „A világképet jelentős mértékben a nyelv határozza meg." Barthes hozzáteszi: az eszmerendszerek saját nyelvhasználattal rendelkeznek, és a rendszerek között nehéz az átjárás. E jelenség azt jelenti, hogy az egyéni tapasztalat kollektív, vagyis mások által ismételhető módon kerül rögzítésre. Vagyis egyazon csoport egyazon nyelvet használ, végső soron tehát, ha jól értem a gondolatmenetet, az egyes csoportoknak külön-külön múltjuk van. Romsics az általa bemutatott szempontok, illetve a versengő nyelvi univerzumok tételének munkahipotézisként történő elfogadása alapján sorolta be csoportokba a visszaemlékezéseket szerzők, nyelv és cselekmény szerint. E felosztás szerint három csoport került megkülönböztetésre a Monarchia bukását és annak következményeit bemutató memoárirodalmon belül. E három csoport múltábrázolását mutatja be a kötet középső része. A Romsics által ó-osztráknak elnevezett, a dinasztiához és a mo-