Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 651 védtiszteket, továbbá sok magyar főtiszt lépett ki az előző évben az osztrák seregből, és az ifjúság lelkesedésére is lehet számítani. A közkatonák száma pedig azért alakulhat kedvezően, mert most sokkal több a fegyverforgatásban jártas ember az országban, mint a szabadságharcot megelőzően. Komáromy kitért a nemzetiségekre is, akik állítása szerint többségükben támogatták a magyar ügyet. A beszámolóhoz egy táblázatba foglalt kimutatást is mellékelt. A táblázatban szerepel, hogyan osztották Magyarország megyéit 13 körzetre, kik állnak parancsnokként az egyes körzetek élén, illetve hány gyalogos és lovas katonára lehet számítani az egyes körzetekben. Bizonyos körzetekben, ahol jelentős volt a szerb, illetve román nemzetiségűek aránya, Komáromy „biztos" és „nem biztos" elemeket különböztetett meg. A kimutatásban 126 400 „biztos", és további 14 700 „nem biztos", vagyis összesen 141 100 katona szerepel. Komáromy azt is közölte Kossuthtal, hogy jelenleg a szervezés áll, és elegendő azt legfeljebb nyolc héttel a betörés tervezett időpontja előtt továbbvinni. Azt is kilátásba helyezte, hogy ha szükséges, a forradalmi hangulat kialakítása érdekében be tudnak vetni egy 400-500 fős gerillasereget.6 9 A jelenleg rendelkezésre álló források alapján csak feltételezni lehet, hogyan készülhetett Komáromy számos kételyt ébresztő jelentése, amely semmiképpen sem tekinthető hadrendnek. A 21 parancsnok nevének összeírására még Ivánka külföldre utazása előtt, minden bizonnyal 1860 őszén került sor. Az ott megnevezett tisztek között szerepel az akkor még létező pesti központi bizottmány három katonai vezetője, Ivánka Imre (vezérkari főnökként), Beniczky Lajos és Maróthy János, valamint a bizottmány még egy tagja, Komáromy György. Könnyen elképzelhető, hogy az említett négy bizottmányi tag a szabadságharc idején vagy még korábban kialakult személyes ismeretségeit felhasználva bírt rá tekintélyes volt honvédtiszteket a szervezésben való részvételre.7 0 69 Komáromy kimutatásában 13 körzet szerepel, körzetenként 1-2 parancsnokkal. A körzetek néhány megyét, ill. a Határőrvidék ezredeit foglalják magukba, bizonyos megyék két körzet között oszlanak meg. Egyes, nemzetiségek által sűrűn lakott területeknél szerepelnek „nem biztos" elemek, másoknál viszont nem. (KLI III. 646-648. Komáromy jelentése, 1861. aug. 20.) - Lukács Lajos, bár megjegyezte, hogy Komáromy jelentése tartalmazhatott túlzásokat, nem kérdőjelezte meg annak valódiságát, és nem próbálta meg rekonstruálni keletkezésének körülményeit. Lukács L.: Magyar politikai emigráció i. m. 200. 70 Komáromy, jelentésében csak a parancsnokok monogramját tüntette fel, arra hivatkozva, hogy a neveket Ivánka már közölte az emigráns vezetőkkel 1860 novemberében. Klapka iratai közt (de nem Klapka írásával) ugyancsak megtalálható a táblázat, mellette pedig egy lista a monogramoknak megfelelő nevekkel: Zerdahelyi Imre, Beniczky Lajos, Máriássy János, Földváry Károly és Sándor, Virág Gedeon, Posta Ferenc, Maróthy János, Kis Pál, Komáromy György, Asbóth Lajos, Damaszkin János, Mukits Ernő, Bezerédy Lajos, Dőry Lajos, Hollán Ernő, Kürthy István, Ádám Ferenc, Pap Lajos, Ivánka Imre. Egy Cs betűvel kezdődő név (Csernovics Péter ?) a listán nem szerepel. (MOL R 295 8. t.) A monogramokat Hentaller Lajos is feloldotta Kossuthról írt művében. Nála Zambelly Lajos, Beniczky Lajos, Máriássy János, Földváry Károly, Várady Gábor, Móricz József, Kiss Pál, Komáromy György, Asbóth Lajos, Damaszkin györgy, Markovics Adolf, Csernovics Péter, Berzsenyi Lénárd, Dobsa Lajos, Hollán Ernő, Kisfaludy Móricz, Ascherman Ferenc. 4 parancsnok nevét nem írta ki, 10 név pedig nem egyezik meg a Klapka iratai közt talált nevekkel. (Hentaller Lajos: Kossuth és kora. Budapest, 1894.) A két lista közül minden bizonnyal a Klapkánál lévő volt a hiteles, mert az valószínűleg Ivánka külföldi útja alatt, vagy nem sokkal utána keletkezett. A Hentaller könyvében olvasható nevek feltételezhetően utólagos, részben találgatásokon alapuló rekonstrukció eredményei.
