Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Gergely András: Kossuth levele Mezőtúrról (1849. július 27.) 609
KOSSUTH LEVELE MEZŐTÚRRÓL (1849. JÚLIUS 27.) 621 Heves és Külső Szolnok megye valamint Mezőtúr 1848-49-ben A török hódoltság idején egyesült Heves és Külső Szolnok vármegye a 19. század közepén közel háromszázezres népességével a legnépesebb megyék közé tartozott.5 3 A lakosság többnyire mezővárosokban tömörült, de kisfalvas vidékek is előfordultak. Átlagos fejlettségű agrárvidék volt ez. Lakossága csaknem kizárólag magyar. A nemesség aránya az országos átlagnál (4,6%) nagyobb volt, tíz százalék körül járt.5 4 Az ország politikai térképén a korszak vége felé közeledve Heves egyértelműen a reformpárti megyékhez sorolható. 1833-ban még tömegverekedésre került sor a tisztújításkor a politikai táborok között, amelyre hivatkozva Pyrker János László egri érsek és örökös főispán hosszú-hosszú évekig meg tudta akadályozni a tisztújításokat, és a konzervatívokat juttatta vezető pozíciókba. 1837-ben a megye Gombos Imre, 1841-ben Almásy Gedeon addigi alispán személyében főispáni helytartót (adminisztrátort) kapott, akik erőszakkal-csalással biztosították a konzervatív többséget.5 5 1843-ban viszont már két ellenzékit, Almásy Pált és Fejér Lajost választottak követté. 1845-ben végre tisztújításra kerülhetett sor, Almásy Pál lett az első-, Blaskovics Gyula a másod-alispán. Ugyanekkor Brezovay József személyében a megye új főispáni helyettest kapott, aki viszont nem tartozott az erőszakos megyefőnökök közé, hagyta, hogy 1847-ben közfelkiáltással válasszák követté Schneé László főjegyzőt és Radies Miklós aljegyzőt, akiket a kormány részéről az „ultra ellenzékiek" közé soroltak.56 (Az itt felsorolt politikusok azután valamennyien népképviselők lettek, illetve hivatalt, megbízást vállaltak 1848-1849 során.) Heves követei nem játszottak aktív szerepet az utolsó rendi országgyűlésen. Annyi azonban valószínű, hogy Schneé László szólította fel 1848. március 18-án az alsó tábla káptalani követeit, hogy „önként" mondjanak le a papi tizedről - ami köztudottan meg is történt.5 7 A forradalom napjaiban a megye vezetése, amelyet Almásy Pál első alispán 1847-es lemondása óta Blaskovics Gyula másodalispán irányított, ura maradt a helyzetnek. Batthyány első miniszterelnöki körlevelei nyomán „rendőri bizottmányt" — és a mezővárosokban nemzetőrséget — szerveztek, kihirdették a jobbágyfelszabadítást, amelynek nyomán a felbukkanó problémák országos összehasonlításban nem bizonyultak súlyosaknak: három községben került sor a jobbágyfelszabadítás kapcsán vitatott jogállású földeket illető konfliktusra: Tiszasason egy pusztai legelőt foglaltak el a helybeliek; Gyöngyöstarjánban 53 288.417 lakos: Szederkényi Nándor: Heves vármegye története IV k. Eger, 1893. 398.; ekkora népességgel számoltak a katonaállítások során (ld. alább). 54 Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája 1805-1892. (Tanulmányok Heves megye történetéből 10.) Eger, 1981. 3-17. 55 Pap József: Heves és Külső Szolnok, egy ellenzéki vármegye tisztikara és közigazgatása 1844 és 1867 között. In: Hagyomány és történelem. Ünnepi kötet Für Lajos 70. születésnapjára. (Szerk.: Gebei Sándor) Eger, 2000. 385^06. 56 Hajagos József: Heves vármegye az átalakulás hónapjaiban (1848 március-június). Aetas, 1998. 2-3. sz. 24.; Kossuth Lajos Összes Művei XI. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen (S. a. r. Barta István) Bp. 1951. 231. 57 Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp. 1971. 154-155.
