Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: Mária királyné kiszabadítása. Magyar-velencei szövetség 1387-ben 925
934 E. KOVÁCS PÉTER abaúji és zempléni ispán (1388-1390), majd Szörényi \>án (1390-1391) és újra borsodi ispán (1395-1396).7 3 A Köztársaság diplomatái ezzel a fontos tárgyalással azonban még nem fejezték be küldetésüket. Velence érthető módon azt akarta, hogy Zsigmond és Mária is ismerje el a torinói béke pontjait.7 4 Erre már 1387. június 12. előtt sor kerülhetett, hiszen Velencének már ekkor Zsigmond (mint magyar király) és Mária királyné esküje egyaránt birtokában volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy együtt fogadták meg a béke betartását, hiszen Mária fogsága miatt erre nem kerülhetett sor, Zsigmondot pedig csak később választották meg magyar királynak. Velence azt szerette volna elérni, hogy a király és a királyné együtt esküdjenek meg a békepontokra, de nem jártak sikerrel. Mária kiszabadulása után ugyan lett volna erre alkalom, hiszen a király és a királyné július elején találkoztak Zágrábban, és utána hetekig együtt is maradtak. Ennek ellenére 1387. augusztus 23-án Csázmán (in domo ospiti serenissimi domini regis) csak Zsigmond esküdött meg az 1381. évi békepontok betartására, és újból megerősítette a torinói békét.75 A közjegyzői oklevél név szerint a következő tanúkat sorolta fel: Jánoki Demeter választott nyitrai püspök, Jolsvai Leusták (magister curie), Bebek Detre, Changai János fia Miklós és Szécsényi Frank.76 Még ugyanazon a napon csázmai kolostorban (in claustro Beate Marie Magdalene) megkapják a nyitrai püspöktől az 1387. július 10-én átadott hétezer dukátról a nyugtát. A közjegyzői oklevél tanúsága szerint ekkor István (abbas de Radina), Pál fia György (canonicus Zagrabiensis), Péter fia Miklós (capellanus domini Demetrii electi), Vegliai (Vegla) Pál (miles), Frankafalvai (Frankafolua) Mihály fia Pál, valamint két, Zágrábban élő velencei, Luca Bomolo (Jakab fia) és Zacariá de Gangionibus voltak jelen.77 Az utóbbi eskü tanúi közül három új név szerepel. Jánoki Demeter (t 1398/99) 1352-ben már barsi főesperes, 1385-ben csázmai prépost, két évvel később pedig nyitrai püspök lett. Később veszprémi (1387-1392), majd erdélyi (1392-1395), végül újból veszprémi püspök (1395-1398).7 S Zsigmond „régi" hívének tekinthetjük, erre utad velencei követsége is. Jutalma nem maradt el, hiszen 1387 nyarán megkapta a veszprémi püspökséget. Az áthelyezést kérő magyar követség Rómába menet Velencében is megállt.7 9 Changai János fia Miklós 73 Uo. II. 189. - A Perényiek Zágrábban, 1387. július 28. körül Terebes várát (Zemplén m.) kapják Zsigmond királytól: ZsO I. 162. sz. 74 Nemcsak a velenceiek, hanem a magyarok is arra törekedtek, hogy Máriától és Zsigmondtól is megkapják az oklevelet. Ilyen oklevélpárt sokat ismerünk. 1388 közepétől azonban egyre kevesebben kérték ezt. Mcdyusz E.: Zsigmond király i. m. 28. 75 1387. augusztus 23. Csázma. Laurentius Wlkani (clericus de lwanich, Zagrabiensis diocesis) birodalmi közjegyző oklevele. ASVe Miscellanea, Atti diplomatici e privati, Busta 27. N. 816. 76 A szövegben ez áll: „Frank fflio condam comiti báni". Ót Szécsényi Kónya bán fiaként azonosítottam, és nem Szécsi Miklós nádor gyermekeként. Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. II. 221-222. - Wenzel a Diplomacziai emlékek i. m. 372. sz. alatt számos nyomdahibával közli az oklevelet. 77 1387. augusztus 23. Csázma. Laurentius Wlkani (clericus de lwanich, Zagrabiensis diocesis) birodalmi közjegyző oklevele. ASVe Miscellanea, Atti diplomatici e privati, Busta 27. N. 817. 78 Engel P.: Magyarország világi archontológiája i. m. II. 113. 79 1387. augusztus 30. Velence, „ambaxiatores, qui nuper venerunt de Hungaria, euntes ad Romanam curiam". Ljubic, S.: i. m. 348. sz.
