Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
A SZOVJET PIAC „MEGHÓDÍTÁSA" ÉS A MAGYAR TŐKE TRIANON UTÁN 85 sek szerint 1920 után csak 307 850 m3 hozamra számíthatott évente. A magyar fafeldolgozó-ipar ezzel a mennyiséggel még a saját szükségleteit sem tudta kielégíteni, így feldolgozatlan fából állandó behozatalra szorult.2 0 A faipari termelés 1913-ban 186,3 millió korona értéket állított elő, amelynek mindössze 22,3%-a esett azokra a központi területekre, amelyek később a trianoni Magyarország magját alkották. Noha 1920-ban a fűrésztelepek és a bútoripar tekintélyes hányada Romániához és Csehszlovákiához került, a megmaradt területeken a faipar szinte minden ága, így a bútor- és asztalosipar, a kocsigyártás, és a parkettagyártás is képviseltetve maradt. Emiatt vált szükségessé, hogy a még mindig jó kondíciókkal rendelkező, s rövid időn belül talpra álló magyar faipar (s különösen a világhírű bútoripar) minél hamarabb, olcsón, és lehetőleg zökkenőmentesen jusson nyersfához.21 A háború előtt a magyar kőolajtermelés csekély jelentőséggel bírt, Magyarország már ekkor is olajimportőrnek számított. így például 1913-ban nyers ásványolajból, finomított vagy félig finomított könnyűolajból és kenőolajból összesen 357 300 tonnát hozott be. A történelmi Magyarország 28 kőolaj-finomítója közül 11 maradt a trianoni határok között, amelyek kapacitása összesen 150 ezer tonna nyersolaj feldolgozását tette lehetővé. 1920-ban és 1921-ben a hazai kőolaj-finomítók nyersanyag híján kevéssé voltak kihasználva, s az olajhiány komolyan veszélyeztethette az egész gazdasági infrastruktúra működőképességét.22 A krónikus hiány leküzdésére Koffler Károly, a Magyar Ásványolajfinomítók Egyesülésének elnöke, egyben a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GyOSz) titkára 1922. szeptember 18-án Berlinben 4 ezer tonna, összesen 416 vagonra rúgó olaj szállítására vonatkozó üzletet kötött a Nyeftyeszindikat ottani ügynökségének képviselőjével. Ezt 1923-1924 folyamán további, még nagyobb volumenű megrendelések követték, így 1922-től sikerült ellensúlyozni a román és lengyel (galíciai) beszállítások elmaradása vagy akadozása miatt keletkezett kiesést, s biztosítottá vált a hazai feldolgozás folyamatossága.23 A nyersfán és nyersolajon kívül a különféle ércek és színesfémek (vasérc, mangánérc, réz, cink, ólom), a legnagyobb fűtőértékű fekete kőszén, az antracit, s végül a főként építőipari alapanyagként használt azbeszt behozatalára nyílt lehetőség. Oroszország már az első világháborút megelőző években is a magyar gépipar különféle termékei, különösen a mezőgazdasági gépek hagyományos felvevőpiacának számított. 1913-ban az Oroszországba irányuló kiviteli listán az első helyet a különféle gépek- és készülékek foglalták el, amelyek a teljes kivitel 19,75%-át alkották, s azon belül 8,36%-kal részesedtek a mezőgazdasági gépek és berendezések. (Mezőgazdasági gépekből ekkor csak Ausztria és Románia vásárolt Oroszországnál nagyobb mennyiségben.)24 Ez utóbbiakat döntően a hatalmas birodalom európai részének déli vidékein (Ukrajna, Dél-Oroszország) 20 Buday László: Magyarország küzdelmes évei. Budapest, Szerző, 1923. 74-75. 21 Uo. 114. 22 Uo. 93-94. 23 A Magyar Ásványolajfinomítók Egyesülése Rt. és a Nyeftyeszindikat szerződése. 1922. szept. 18. MOL, К 69, 760. es., „Vegyes И" dosszié. 1922/2. sz. 11-16. f. 24 A lagyar Szent Korona országéinak 1913. évi külkereskedelmi forgalma. I. m. 57, 541.
