Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
906 HORN ILDIKÓ A másik ügy, ahol a fejedelem jól láthatóan nem volt minden információ birtokában, Petru Cercelhez kapcsolódik. Amint erről már volt szó, Báthory rendkívül rossz véleménnyel volt a vajdáról, csak becsmérlően nyilatkozott róla, Kovacsóczyék viszont többre becsülték, műveltsége mellett többször ecsetelték, mennyit profitál Erdély a vajdával ápolt jó kapcsolatokból.7 8 A hármastanácsi levelezésében a vajda neve 1584. augusztus közepétől szerepelt rendszeresen, amikor elszökött főembere kiadatását kérte a kormányszervtől. Az ügy érdekében 1584 őszén követséget küldött Gyulafehérvárra, amelyet genovai bizalmasa, Franco Sivori vezetett. Kovacsóczy Farkas és a genovai között már korábban, levelezés útján — Sivori szavaival — „szoros barátság" szövődött, amelyet a személyes találkozás tovább erősített. Tárgyalásaik során hamar kiderült, hogy a szökevény kiadatása csak ürügyként szolgált, Petru vajda egy számára sokkal fontosabb titkos megbízatással indította útnak Sivorit. Báthory fejedelem segítségét és portai tekintélyét szerette volna igénybe venni ingatag trónja megtartásához, és ennek érdekében rokoni kapcsolatra kívánt lépni a Báthory családdal. A követség valódi célja a házassági ajánlat előterjesztése és megtárgyalása volt, amelyre Sivori titkos audienciáján, Báthory Zsigmond, a három helytartó és ifjabb Báthory István jelenlétében került sor. A követ kéthetes gyulafehérvári tartózkodása után végül azzal a válasszal térhetett vissza Tergovistyébe, hogy a triumvirátus jóváhagyta Petru Cercelnek Báthory Zsigmond egyik nőrokonával kötendő házassági tervét, amelyhez ezt követően már „csupán" Báthory István hozzájárulása szükségeltetett. Néhány héttel később a triumvirek Portára küldött követe, Kendy Ferenc tergovistyei tartózkodása alatt azt közölte Petru vajdával, hogy a házasságba a fejedelem is beleegyezett.79 Báthory István és a triumvirátus levelezése alapján azonban biztosan állítható, hogy a fejedelem nemhogy nem járult hozzá a házassághoz, de még csak nem is tudott róla. 1584 augusztusától 1585 májusáig minden egyes levelükben foglalkoztak Petru Cercel személyével, de kizárólag az Erdélybe menekült főember kiadatásáról folyt a vita. Sivori említett követségéről így számoltak be a praesesek: „Az elmúlt napokban esmét újonnan főemberét bocsáttá vala az vajda ide urunkhoz, tisztes legációval és amellett ajándékával is. Az legációnak summája csak ez volt, hogy az mint ezelőtt kérette egynéhányszor Stanchiult, most is kérné ő nagyságát, ne tartaná meg tőle, adná kézbe, igazítaná el, ami dolga ott volna, ne lenne oka, hogy annyi lélek, közel százan tartanának erős fogságba érette."8 0 Házassági tervről szó sem esett, és egyetlen halvány célzás sem utal arra, hogy más módon, küldöttek útján élőszóval tárgyalták volna anyag miatt kialakult az a gyakorlat, hogy külön összeg befizetése mellett soron kívül átírták az oklevelet. Esetünkben azonban a környező oklevelek dátumából egyértelműen megállapítható, hogy nem gyorsított ügyintézés, hanem késedelmes bejegyzés történt. 78 Mindkét fél véleményében volt persze igazság. Petru valóban több nyelven beszélt, megfordult Itáliában és Franciaországban is, ugyanakkor mint vajda zsarnoki módszerekkel és kegyetlenséggel kormányzott. Erdősi Péter: Franco Sivori fortélyos barátságai. Olasz emlékirat egy erdélyi fogolyszabadításról. In: Idővel paloták... Magyar udvari kultúra a 16-17. században. Szerk. G. Etényi Nóra-Horn Ildikó. Bp. 2005. 276-313. 79 Uo. 283. és Erdősi Péter: Báthory Zsigmond ünnepi arcmása. Aetas 1995/1-2. 39. 80 Báthory levélváltása i. m. 210.
