Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 891 Sombory Lászlóval akadt úgymond a legkevesebb probléma. Régi, jó nevű erdélyi családból származott, hasonló társadalmi státuszú feleségével, Valkay Zsuzsannával hosszú, nyugodt házasságban élt, és biztos anyagi háttérrel rendelkezett. Az ő tekintélyét viszont az ásta alá, hogy az egyenletes, de speciális pályán haladó karrierje, habitusa, addigi tevékenysége nem hordozta magában a nagy kiugrás lehetőségét, már 1581-ben elnyert tanácsosi címe is a tőle elvárható szint felett volt. Ebben a politikus-kategóriában az erdélyi elit tucatnyi hasonló kaliberű személyiséggel rendelkezett, többnyire olyanokkal, akik sokkal inkább megérdemelték volna a helytartói kinevezést. A triumvirek tehát rendkívül rossz startpozícióból indultak. Báthory fejedelem a többség akarata ellenére választotta ki őket 1583-ban, súlyukat az ő akarata, illetve fenyegetése adta meg. A helytartók pedig nem tudták megfordítani a közhangulatot, igaz erre nem is nagyon törekedtek. Ehelyett inkább azt a stratégiát választották, hogy Báthory maximális támogatását kihasználva, óvatos tisztogatással próbálják gyengíteni az ellenséges közeget. A hármastanács konfliktusai Báthory fejedelem 1583 márciusában egyértelműen az országgyűlés értésére adta, hogy a hármastanácsot semmilyen ügyben nem hajlandó megkerülni, és a rendeknek sem fogja ezt megengedni; azaz az új kormányszerv döntései számukra kötelező érvényűek és megkérdőjelezhetetlenek. „Rövideden, mivelhogy minden dolgoknak summáját gondját ez három helytartóknak hagytuk, semmit azoknak semmi nemű dologban hírek nélkül, tanácsok nélkül lenni és cselekedni nem akarunk. [...] Az megmondott helytartóknak méltóságát, úgymint az mi és az ti fejedelmeteknek tulajdon méltóságát tiszteljétek és féljétek, azoknak parancsolatát fogadjátok és megtartsátok, és semmit az ti hívségektől és tisztektől idegent cselekedni ne merjetek."2 7 Már maga a fejedelmi utasítás is tartalmazott azonban olyart elemeket, amelyek kiindulópontul szolgáltak a tanács hatáskörének és tekintélyének csökkenéséhez. Az egyik ilyen kényes pontot a kiemelt fontosságú várak tiszttartóinak említett kinevezési joga és státusza jelentette. Báthory ugyan félreérthetetlenül fogalmazott: minden vár kapitányát, udvarbíróját (provizorát) és összes tisztjét a helytartók alá rendelte, hatáskörük a tisztújítástól kezdve az instrukciók megváltoztatásáig mindenre kiterjedt. Az uralkodó egyetlen megszorítást tett csupán, a kiemelt várakban — Váradot, Karánsebest és Szamosújvárt említve név szerint — a kapitányi tisztet csak az ő tudtával és beleegyezésével lehetett betölteni, illetve a kapitány személyét megváltoztatni. Minden más téren ezek a főtisztek is a praeseseknek tartoztak teljes engedelmességgel. A mindennapi élet azonban hamarosan felülírta ezt az elképzelést. Báthorynak ugyanis számtalan kisebb-nagyobb, a kapitányok által teljesítendő kívánsága volt, és az esetek többségében az ügymenet nem a király-helytartók-várkapitányok útvonalon futott végig, hanem a fejedelem általában közvetlenül az adott vár tiszttartójához fordult. Ennek köszönhetően a fontosabb 27 Báthory levélváltása i. ra. 27-28.
