Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
886 HORN ILDIKÓ nem tudtak folyamatosan együtt lenni és központi kormány-testületként működni. Természetesen ebből a helyzetből a kiutat is eltérő megoldásokban látták. Kendyék továbbra is a kollektív kormányzat mellett kardoskodtak, de ezt más összetételben és saját primátusságukkal képzelték el. A másik tábor viszont egyetlen, a rendek által megválasztott személyre szerette volna bízni a kormányzást. Jelöltjüket név szerint ugyan nem ismerjük, de háróm személy jöhetett szóba: Ghiczy János, aki 1585-ben kormányzó is lett, és akiről a triumvirátus felállítását tudató levelükben azt írták a helytartók a portai követnek, hogy őt nem érintették a változások, és megmaradt előbbi állapotában.1 2 Valószínűleg szóba került ifjabb Báthory István neve is, akiről tudjuk, hogy három évvel később, nagybátyja halála után megpróbálta kiragadni Ghiczy kezéből a kormányzói hatalmat. Szintén esélyesnek tartotta magát a vezető pozícióra Csáky Dénes is, akiről az a szóbeszéd járta, hogy a Portán magának kérte a kormányzói tisztet. Erről nem szólnak forrásaink, de Csáky ambícióit mutatja Antonio Possevino jezsuita atya egyik levele, miszerint ő még 1583 végén is keserűen emlegette, hogy nem került be a hármastanácsba.13 Csáky Dénes és ifjabb Báthory István jelöltségét az is elősegíthette volna, hogy mindketten unokaöccsei voltak a királynak, tehát a kormányzói cím a családon belül maradt volna. A másik oldal képviseletében viszont Kovacsóczy Farkas többek között éppen ennek, a családból választott kormányzónak a történelmi példákkal illusztrált veszélyeire hívta fel a figyelmet az egyszemélyes helyettesítő kormányzat hátrányairól szólva.1 4 Báthory István így ekkor még nem merte egy személy kezébe letenni a hatalmat. Már a fejedelmi tanács kormányzata idején is komolyan tartott attól, hogy valaki kiemelkedik a testületből, és mind Báthory István, mind Zsigmond elől magának szerzi meg a hatalmat.1 5 Ezért továbbra is a testületi kormányzást favorizálta, de ezúttal egy kisebb létszámú, művelt, a hivatalnoki munkában jártas politikusokból álló operatívabb testület felállítását tervezte. Ezért Krakkóba rendelte Kendy Sándort, Kovacsóczy Farkas kancellárt és Sombory Lászlót, majd a velük való egyeztetés után 1583. március 6-án helytartói kinevezéssel felállította a hármastanácsot. A fejedelem konfliktushelyzetekben előszeretettel hozott kiegyenlítő, minden érdekelt számára előnyökkel járó döntéseket. Ez esetben is, amikor a kormányzást az egyik pártnak adta, a másikat sem akarta vesztes pozícióban hagyni; belőlük a leendő uralkodó személye köré szeretetett volna rokoni-hatalmi kört építeni. Csáky Dénest megerősítette a főudvarmesteri poszton, Bocskait pedig Báthory Zsigmond főkomornyikjává tette. Azaz Bocskai lett volna az a 12 Prothocollum Bathorianum p. 54. 13 Mindkét forrást idézi: Báthory István levélváltása i. m. XII. és 169. 14 Kovacsóczy Farkas: Dialógus Erdély igazgatásáról 1584. Ford. Bónis György. In; Janus Pannonius - Magyarországi humanisták. Vál. és jegyz. Klaniczay Tibor. (Magyar Remekírók) Bp. 1982. 1225-1254. és Köpeczi Béla: A magyar politikai irodalom kezdeteihez. Kovacsóczy Farkas Dialógusáról. Irodalomtörténeti Közlemények 74. (1970) 577-587. A Dialógus 1584 nyarán jelent meg nyomtatásban, de tartalmát, utalásait és érvrendszerét tekintve az 1582-1583 fordulóján dúló kormányzati vitához és hatalmi harchoz illeszkedik. Ha nem is maga a végleges mű, de annak első változata valószínűleg ekkor készült. 15 Báthory István levélváltása i. m. 3-4.
