Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
Horn Ildikó AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) Az 1583 és 1585 között működő erdélyi hármastanács egyike volt Báthory István sikertelen kísérleteinek, amellyel Kristóf bátyja halála után az Erdélyi Fejedelemség kormányzati gondjait próbálta megoldani. Ez a rövid időszak igen jól dokumentált szakasza a Báthory-kornak. Veress Endre kiadta a többnyire Lengyelországban tartózkodó Báthory István fejedelem és a hármastanács levelezését, és fennmaradtak a kormányszerv portai diplomáciájának iratai is.1 Mindez mégsem csábította a történészeket a kérdéskör alapos feldolgozására. A triumviri próbálkozást a kortárs írók és a későbbi korok történészei is roppant sommásan, néhány mondatban foglalták össze, a kudarcot viszont eltérő okokkal magyarázták. A tanácsúri és főudvarmesteri címet viselő Gálffy János megfogalmazása például teljesen egyértelmű: „Ezek nem viselék úgy magokat, mint az bölcs lengyel király rendelte vala; elhívék magokat, csak az magok hasznát keresvén."2 A Szamosközy-féle kéziratokból dolgozó Bethlen Farkas egy évszázad távolából már csak lebegtette a morális vádat, és jóval óvatosabban fogalmazott: „... úgy látszott, a rájuk bízottakat jól teljesítették. Mivel azonban az országlakosok száijiára a triumvirátus szokatlan kormányzási forma volt, ezenkívül mivel az a hír kezdett járni, hogy az elnökök az illendőnél kissé jobban törekednek a saját haszonra", leváltották őket.3 A történetíró Szalay László viszont a 19. században messzemenően dicsérte a triumvirek „tudományosságát" és jóindulatát, ő a bajok gyökerét elsősorban a két udvar szoros összekapcsolásában és a földrajzi távolságban látta. Szilágyi Sándor a helytartók határozatlanságát és improduktivitását állította szembe az erdélyi rendek mély ellenszenvével. Szekfű Gyula a rendek erőtlenségével magyarázta, hogy Báthory mindent megengedhetett magának „mintha csak Erdély légüres tér volna, kísérletezésre alkalmas." A tízkötetes Magyarország történetében Sinkovics István viszont úgy vélekedett, hogy a triumvirátus Báthory hibája miatt bukott meg, mert a fejedelem nem adott megfelelő hatalmat a helytartóknak a rendekkel szemben. Újabban Rácz Lajos szintén a rendek 1 Báthory István király levélváltása az erdélyi kormánnyal (1581-1585) Közrebocsátja Veress Endre. (Magyar Történelmi Emlékek I.: Okmánytárak 42.) Bp. 1948, ill. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest; Kézirattár, Fol. Hung. 2691.: Prothocollum Bathorianum (a továbbiakban: Prothocollum Bathorianum). 2 Gálffy János: Rabságában készített önéletirata. In: Magyar emlékírók 16-18. század. Vál. és jegyz. Bitskey István. Bp. 1982. 119. 3 Bethlen Farkas: Erdély története. III. Báthory István trónra lépésétől Báthory Zsigmond uralkodásáig (1571-1594). VI-VH. könyv. Ford. Bodor András. Jegyz. Kruppa Tamás. Bp. 2004. 141.