Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Simon Zsolt: A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején 815
A BARICSI ÉS KÖLPÉNYI HARMINCADOK A 16. SZÁZAD ELEJÉN 825 gyarország területére, annak a végek szandzsákbégjeitől levelet kellett kérnie, azzal a végvidékek bánjainál kellett jelentkeznie, majd pedig azok engedélyével oda mehetett, ahova akart; a török részre igyekvőknek is hasonló gyakorlat szerint kellett cselekedniük. A szöveg szabályozza az esetlegesen felmerülő kártételben jelentkező konfliktusok megoldását is, amire azért volt szükség, hogy a „kár miatt a béke meg ne romoljon, bosszúállás szándékával megtorlásul kárt ne tegyenek". Kitér a büntetés megoldásának módozatára is: török területen a kárt jóvátenni és a kártevőt megbüntetni a ser, a mohamedán vallásjog előírása és „Allah parancsa" szerint kellett; az ügyek felülvizsgálására a török részről egy személyt Szendrőn, magyar részről szintén egy személyt Nándorfehérváron kellett kinevezni, azért, hogy „az említett ügyek megfelelő eligazítást nyerjenek".« Az 1501, évi fegyverszünet már engedékenyebb volt: mindkét állam kereskedői a megfelelő illetékek kifizetése után bárhova mehettek, szabadon szállíthattak, vásárolhattak és árulhattak bármilyen árut. A szerződés általánosságban még előírta, hogy egyik fél alattvalóját sem lehet letartóztatni másnak az adósságai miatt.5 0 Az 1503.5 1 és 1519. évi5 2 fegyverszünetek kereskedelmi rendelkezései majdnem azonosak az 1501. évi előírásaival: a kereskedők be kellett tartsák annak a tartománynak a szokásait, ahova mentek, ki kellett fizetniük a megfelelő illetékeket, de e feltételek teljesítése után szabadon kereskedhettek, bárhova mehettek és bárhol állomásozhattak. Az 1519-ben kötött szerződés ezeken felül még a kereskedők személyének és javaiknak épségét is biztosította, és előírta az esetlegesen elszenvedett károk megtérítését. Az 1526 előtti török-lengyel fegyverszünetek (1489, 1494, 1502, 1519 és 1525) kereskedelemre vonatkozó intézkedései részletesebbek voltak a tö-49 Egy nehezen ellenőrizhető forrás szerint 1490-ben meghosszabbították ezt a békét. Fenyvesi L.: Magyar-török diplomáciai kapcsolatok i. m. 93. Amennyiben ez tényleg megtörtént, valószínűleg továbbra is e feltételek mellett lehetett kereskedni, mivel a katonai-politikai pontoktól eltekintve, vélhetőleg nem változtatták meg a szerződés szövegét, mint ahogy az 1495. évi fegyverszünet szövege szerint annak tartalftia megegyezett az előzőével, és emiatt le sem írták pontjait. Sándor Papp: Hungary and the Ottoman Empire (From the Beginnigs to 1540). In: Fight against the Turk i. m. 62. 1513-ban II. Ulászló magyar király az új szultánnal, Szelimmel is ugyanolyan feltételek mellett szerette volna meghosszabbítani a fegyverszünetet, mint ahogy azt a korábbi szultánnal, II. Bajeziddal kötötte. Fodor Pál-Dávid Géza-. Magyar-török béketárgyalások 1512-1514-ben. Történelmi Szemle 36. (1994) 225. Miksa német-római császár 1513-ban Szelimmel is „egyazon módon békében és barátságban" kívánt élni, mint a korábban Bajeziddel. Uo. 223. 50 Iványi Béla: Adalékok a nemzetközi érintkezéseink történetéhez a Jagelló-korban. Történelmi Tár, Új folyam 7 (1906) 172. 51 Joseph von Hammer-Purgstall: Geschichte des Osmanischen Reiches. II. Pest 1828. 620.; Wenzel G.: Marino Sanuto i. m. 61-62., 88.; Documente privitóre la istoria romînilor 1451-1575. II. 1. Culese de Eudoxiu de Hurmuzaki. Bucure§ti 1891. 22., vö. még Fodor P-Dávid G. : Magyar-török béketárgyalások i. m. 198. 52 Augustinus Theiner: Vetera monumenta historica Hungáriám illustrantia. Romae 1860. II. 627.; Alsó-szlavóniai okmánytár (Dubicza, Orbász és Szana vármegyék) 1244-1710. Szerk. Thallóczy Lajos-Horváth Sándor. (Magyarország melléktartományainak oklevéltára / Codex diplomaticus partium regno Hungáriáé adnexarum (Comitatum: Dubicza, Orbász et Szana) III.; Magyar Történeti Emlékek I.: Okmánytárak 36.) Bp. 19Í2. 284.; Documente privitóre la istoria romînilor 1510-1530. Culese, adnotate §i publicate: Nictólae] Densusjeanu. (Documente privitóre la istoria romînilor II. 3.) Bucure§ti 1892. 306.
