Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Halmesvirta; Anssi: Cooperation across the Iron Curtain: Hungarian-Finnish Scientific Relations of the Academies from the 1960s to the 1990s (Ism.: Romsics Gergely) 811

813 TÖRTÉNETI IRODALOM viorista", valamint a szovjet kollektivista pszichológia között axiomatikus és módszertani szakadék tátongott. Az 1981. évi jyváskylá-i szimpóziumra koncentráló fejezet így azt mutatja be, hogy a potenciálisan problematikus terepen hogyan jöhet létre olyan cserefolyamat, amelynek során a magyar pszichológia egyfelől kibontakozhat (távol a hazai ellenőrzéstől), valamint ezzel egy időben (mindenekelőtt a társadalmi devianciák kutatásában) kialakul egy közös terület, ahol értelmes párbeszéd folyhat. Ennek során a finn pszichológia — amely a kekkoneni irányított tudomány státuszát lassanként meghaladta — olyan mintákat kínált a hasonló irányba, tehát az autonómia felé fejlődő magyar tudományosságnak, amelyek a szovjet tudományosság legitimitásvesztésével párhuzamosan „felvehetővé" váltak. A tudományos kapcsolatok politikai haszna ebben az esetben mindenekelőtt abban állt, hogy a liberalizálódó és pluralizálódó, ugyanakkor nemzetközi sikerei révén visszaigazolást nyerő finn kutatás képes volt a személyeken keresztül a magyar intézményekre is hatást gyakorolni, olyan pillanatban, amikor a politikai folyamatok bizonyos mértékű továbblépést itthon is lehetővé tettek. A harmadik fejezet — a közlekedés pszichológiájának alkalmazott tudománya — széles tárházát nyújtja a politikai preferenciák által lehetővé tett tudományos kapcsolatok formáinak. Mivel a közlekedés társadalmi normái nagyjából függetlenek voltak az ideológiától, ám mindkét rendszer önképe szempontjából megkülönböztetett területnek minősültek, egyidejűleg „veszélytelen" és hasznos együttműködést tettek lehetővé. Nem véletlen tehát, hogy ezen a területen évtizedeken át folyt a tudományos információáramlás, ami ugyanakkor nem zárta ki, hogy a tömbök közötti rivalizálás diskurzusa ezt is áthassa - a közlekedési morál ugyanis a szociábilis egyén jelképévé vált, és ennyiben minden eredmény és minden romló statisztika jelképes jelentőséggel is bírt. Ilyen helyzetben az ideológiamentes tanulás mintái domináltak: míg a pszichológiában a kényes témák gondos kigyomlálása mellett a haszon magában a kapcsolatoknak az személyekre és rajtuk keresztül az intézményekre gyakorolt hatásában mutatkozott meg, a közlekedésbiztonság területén a tényleges eredmények számítottak. Itt nem másról volt szó, mint két állam kölcsönösen hasznos együttműködéséről egy olyan területen, amely nem jelenthetett sem szimbolikus sem politikai fenyegetést, és amelynek kihasználása így egyértelmű társadalmi haszonnal járt, politikai költségek nélkül. A három fejezet együttese nem rajzol teljes képet. A kötet többek között azon területek elemzése révén válhatna kerekebbé, ahol a politikai struktúrák határozottan gátolták az együttműködést (azaz a magas politika számára érzékeny, stratégiai diszciplínákban). Ám ahhoz ennek ellenére elegendő, hogy Halmesvirta politikatörténeti megközelítése számára bőséges muníciót biztosítson. A szerző meggyőzően érvel amellett, hogy a gyakran emlegetett, ám ritkán elemzett „kisállami" külpolitikai identitásokat és a nemzetközi rendszerben való viselkedést nem valamiféle nemesebb, a hatalmi vetélkedést eltávolító világlátás határozta meg, hanem a kölcsönös haszonmaximalizálás vágya. Ez ugyanis 1) az aktorokat a merev külpolitikai rendszer réseinek kiaknázására motiválta, valamint 2) tulajdonképpen a magyar fél intencióitól függetlenül, a társadalmi tanulás mechanizmusai révén hozzájárult a magyar társadalom fokozatos megnyílásához és tanulási képességeinek kibontakozásához. Az alapos levéltári adatfeltáráson nyugvó munka így lényegesen több lesz kommentált adatközlésnél: valódi hozzájárulás a bipoláris rendszer késői szakaszában létező és működő viselkedési és tanulási mintákról való tudásunkhoz, amely — nem utolsósorban — egyszerre cáfolja mind a „nyitott és nyitni vágyó", mind pedig a „haszonleső és élősködő" Kádár-rendszerről időről-időre felbukkanó sztereotípiákat. Romsics Gergely