Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szkrinnyikov; R. G.: Vaszilij Sujszkij; R. G. Szkrinnyikov: Tri Lzsedmitrija (Ism.: Kurunczi Jenő) 789
TÖRTÉNETI IRODALOM R. G. Szkrinnyikov VASZILIJ SUJSZKIJ Isztoricseszkaja bibliotyeka, Izd. ASZT., Moszkva, 2002. 400 o. VASZILIJ SUJSZKIJ R. G. Szkrinnyikov TRI LZSEDMITRIJA Isztoricseszkaja bibliotyeka, Izd. ASZT., Moszkva, 2003. 480 o. A HÁROM ÁL-DMITRIJ A világhírű szentpétervári professzor két könyve a 17. század eleji Oroszország „zavaros időszakáról" szól. Vaszilij Sujszkijról ez az első tudományos monográfia. A szerző nagy forrásanyagot felhasználva és részletes adatokkal alátámasztva elemzi a kor egyik legelőkelőbb bojárcsaládja tagjának polgárháborúbeli szerepét, útját a trónra, uralmának sajátosságait és az azt kö.vető interregnum (bojárkormányzás) történetét. Szkrinnyikov bevezetőjében kifejti, hogy IV Iván uralkodása (1533-1584) a gazdaság, a birtokviszonyok és a nemesség szétverésével előkészítette a 17. század eleji polgárháborút. A 16. század derekán a cár, az akkor már magas rangot elért Sujszkijokat eltávolította a dumából és csak az 1570-es évek kezdetén térhettek oda vissza. Innentől — ugyan váltakozó intenzitással, de alapjában eredményesen — részt vettek Iván katonai akcióiban. A cár halálát követően, Fjodor alatt (1584-1598) tulajdonképpen egy régenstanács kormányozta az országot, amiben a cár sógora, Borisz Godunov játszotta a főszerepet. 1588/1589 után az éhséget az előbbi számlájára írták és a Sujszkijok és a Nagojok összeesküvésétől félve Godunov koncepciós pert indított a Sujszkijok ellen, amit azonban, hogy karrierjét legalább ideiglenesen megmentse, megszüntetett és Vaszilij és Dmitrij Sujszkij visszanyerték dumabeli rangjukat. 1591. május 15-e fontos dátum a későbbi „zavaros idők" megértéséhez. Ekkor halt meg Uglicsban Dmitrij cárevics. A szerző az epileptikus roham közben bekövetkezett balesetet fogadja el a halál okául és kiemeli, hogy a V Sujszkij vezette nyomozó bizottság alapjában tisztázta a haláleset körülményeit. Szkrinnyikov Godunov cárrá választásával összefüggésben (uraik.: 1598-1605) tárgyalja az 1580-1590-es évek parasztokról szóló törvényhozását és az arisztokrácia pártharcait. A bojárok ellenállását Godunov ugyan felszámolta, közben azonban szétzilálódott a nemesség és a duma. Figyelemre méltó, amit a szerző az 1601-1603. évi éhség utáni Hlopko-felkeléssel és Bolotnyikov későbbi megmozdulásával kapcsolatban kifejt. Ezek nem nagy tömeget átfogó parasztháborúk, antifeudális osztályharcok voltak, hanem a korabeli orosz hadrend és a szolgáló nemesség válsága okozta kirobbanásukat. A jobbágyrendszer addig nem szilárdulhatott meg, amíg a parasztok a határvidékekre, a kozákok közé szökhettek. Az előbbi viszont együtt járt a bojárfik fokozódó elszegényedésével. Látható, hogy mind helyileg, mind rétegszerűen létrejött az a tömeg, amely fogadókész volt az álcárok „Dmitrij cárevics csodálatos megmeneküléséről szóló legendáira" és támogatta harcukat. Godunov még olyan áron se tudta megszilárdítani saját és fia, Fjodor hatalmát, hogy kerülte a nagy bojárcsaládokkal — közte a Romanovokkal és a Sujszkijokkal — történő összetűzéseket. Szkrinnyikov V Sujszkijról szóló könyvének talán legérdekfeszítőbb részei — kiegészítve a másik műve! — az álcárokról szólnak. Megjegyeznénk, hogy ismertetésünkben nem mutatjuk be részletesen az eseménytörténetet, csak a lényeges momentumokról és interpretációjukról szólunk. I. Al-Dmitrij alakja 1602-ben Litvániában bukkant fel. Szkrinnyikov kiemeli azt a többszörös metamorfózist, amelyen az első álcár személye élete során átment. Ezenkívül rámutat lengyei ói „belső orosz" kapcsolataira. Az álcár 1604 októberében átlépt- az ^.rosz határt, de a következő év elején Dobrinyicsinél vereséget szenvedett, amit azonban ellenfelei nem használtak ki. így I. Ál-Dmitrij és hada megmenekült a végső összeomlástól, sőt V-J' ivlbûîi a cáriak jóvoltából erőt
