Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
776 VELIKY JÁNOS mi partnere, Keglevich Auguszta12 6 titokban hazajuttatta, s ez került az asszony első férje rokonságának, a Szapáry családnak a közvetítésével a szerző egykori titkárához, Tóth Lőrinczhez,127 aki aztán egy részét végül saját (egyébként nagyon informatív és szakszerű) kommentárjaival 1893-ban publikálta.128 A polgári átalakulás jogi alapját megteremtő törvények megalkotásába 1848 januárjától kezdve kapcsolódott be intenzívebben, s ezt a felső tábla naplóiból fogjuk rekonstruálni. A napirenden lévő ügyek közül az adózás kérdésében a teljesebb fordulatot szorgalmazó ellenzéki javaslatokkal értett egyet, amikor abból az alapgondolatból indult ki, hogy már „nem csak az adóztatás, hanem a közteherviselés" van napirenden.129 S ezzel összefüggésben azt mondta: nem csak szépen hangzó elvekre, „papiros-malasztra" van szükség, hanem kimondván „az elvet, annak gyakorlati alkalmazásában" kell megegyezni. Kifogásolta a konzervatívok, közöttük gróf Széchen Antal halogató taktikáját, s Kossuth 1847. december 2-án, az alsótáblán elhangzott beszédében kifejtettekhez hasonlóan első lépésként az országgyűlés által felügyelt országos pénztár és a házi adó összekapcsolását ajánlotta, s mert különösen praktikus javaslatot kívánt tenni: „a házi adónak minden más adó felett elsőbbséget s fő-fontosságot tulajdonítok", ezért „inkább házi adó, mintsem az országos pénztár elfogadása", mert előbbi a közadózás teljes és feltétel nélküli, míg utóbbi csupán alkalmankénti és önkéntes bevezetését jelentené. Az adóztatás tekintetében is érvényesíteni szerette volna a hazai átalakulás általános alapját képező érdekegyesítés elvét, hogy ti. „nem mondom azt, hogy a mostani adózó nép az ország minden részében adóval annyira lenne megterhelve, mikint nagyobb terhet nem viselhetne el, de tagadom jogát a nemességnek, hogy az adózót ujabb teherrel róvhassa meg azon esetre, hogy ha maga azon terhekben nem akar részt venni".130 A jobbágyfelszabadítás ügyében úgyszintén a teljesebb fordulatot előidéző, általános, kötelező és állami kárpótlás mellet végrehajtott örökváltság típus mellett érvelt. Személyes tapasztalatait latba vetve s a változások gazdasági hasznát kiemelve fejtette ki álláspontját: „Méltóztassanak meg engedni, hogy előre bocsássam azt, [...] mit mondani fogok, nem valami haszonlesésből, s önérdekből mondom, sőt mi a jelen tárgyat illeti, kész lettem volna ingyen is oda 126 Batthyány felesége, Keglevich Auguszta grófnő 1808-ban született és 1879-ben halt meg. 127 A kézirat hozzáértő kezek közé került, hiszen Tóth Lőrincz (1814-1903) pályáját Batthyány személyi környezetében, illetve a Védegylet titkáraként és a Pesti Hírlap publicistájaként kezdte. Az utolsó rendi országgyűlés liberális ellenzékéhez tartozott, majd bekerült az első népképviseleti országgyűlésbe, ugyanakkor, mint kitűnő jogász, fontos munkatársa lett a felelős kormány igazságügyminisztériumának. Debrecenben közel állt az un. békepárti csoportosuláshoz. A bukás után halálra ítélték, de kegyelmet kapott. Pályáját elismert jogászként, mint az akadémia tagja és a Kúria elnöke, illetve magyar főrend fejezte be. 128 Lásd Tóth Lőrincz idézett publikációját a Budapesti Szemle 1893-as évfolyamában. A kézirat sorsáról: Horváth Jenő i.m. 153-160., főként 158-159. 129 Batthyány Kázmér 1848. január 12-én a főrendi tábla XIX. ülésén elmondott beszéde. Fő-Rendi Napló. Pest. MDCCCXLVIII. I. k„ 168. 130 Batthyány Kázmér beszéde uo. 168-169.; Kossuth álláspontja: „Ha [...] tehát házi adóban részvétet az országos pénztár talapzatjának tekintjük, financiális állapotunk rendezésére nevezetes lépést tettünk, a nemesség most első perczben sem leend kéntelen többet fizetni, mint a másik uton fizetni hajlandó volna, s még is nagyobb országos pénztárt teremtett, s a mi legfőbb, azt állandósította is". (Kiemelés - V.J.) - Barta István (szerk., bev.) i.m. 361.
