Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
772 VELIKY JÁNOS Ennek jegyében aztán azt is nyíltan vállalhatónak tekintette, hogy a Védegylet új gazdaságpolitika megfogalmazására törekszik,10 4 amelyet teljes mértékben jogszerűnek és célszerűnek tekintett. Sőt azt sem tagadta, „hogy a védegylet már keletkezésekor közrebocsájtott programja szerint itt a dolognak csupán elméleti szemléleténél meg nem állhat, hanem hogy társas úton cselekvőleg kell neki azon elméletileg kibonyolított, s tisztába állított politikai, statusgazdászati [...] morális, értelmi s a törvény körében fekvő physikai rugókat mozgásba tenni, mellyek hatalmában vannak".106 A Védegylet nyújtotta alternatíva kiterjedhet a gazdasági élet minden lényeges szektorára, így „az Ausztriai birodalom internationális viszonyaiba vágó" kérdésekre csakúgy, mint a belső piac ügyére. A Védegylet célja tehát nem lehet más — folytatható az elemzés —, mint a népszuverenitás intézményei által ellenőrzött gazdaságpolitika kikényszerítése, amelynek tartalmát is pontosan megfogalmazta, s ezt hosszabban kell idéznünk, mert ritkán kerül szemünk elé, jóllehet ez az abszolutizmus-kritika a Védegylet (s elnöke) koncepciójának lényegéhez tartozik hozzá. Tehát egyrészt szól a pillanatnyi helyzetről, amelyet meg kellene változtatni olyan módon, hogy rászorítják a birodalom aktuális vezetőit annak a megfontolására — „mit tesz az: harmincz millió embernek java", „különösen ott, hol kezeik semmiféle alkalmatlan közbeszóló gyűlések, és megszorító törvények által kötve nincsenek"! Másrészt körvonalazta a helyes, szavaival élve ,jó gazdálkodási rendszer" tartalmát is: az országot „a statusgazdászati tan legegyszerűbb elvei szerint kormányozzák", „p.o. a helyett hogy a költségeket, s hivatalokat szaporítják inkább jó gazdálkodási rendszert állítanak fel", a „status pénzeit csak valóban hasznos, bár nagyszerű vállalatokra fordítják, s hasznuk által a status kölcsönöket inkább visszafizetik mint szaporítják", „a helyett, hogy a bureaucratia mindent felemésztő sorvasztó szörnyét minálunk is honosítani törekszenek, ama tartományokban is inkább egyszerűsítik a kormányzati rendszert s eszközöket az által, hogy a kormányzottaknak is közbeszóllást s hatáskört engedjenek azon ügyekben mellyek reájok nézve életkérdések, s mellyekben azok néha többet tudnak, mint a legkiképzettebb statusférílu".106 Nem meglepő, hogy a körvonalazódó alkotmányos alternatíva a kormányzati bürokrácia tényezőiből és a rendszer védelmezőiből felháborodást váltott ki, s ennek a szellemében a titkosrendőrség hosszú időn keresztül nyomon követte a Védegylet megmozdulásait.107 1845 áprilisában az államértekezlet foglalkozott a Védegylettel: Majláth Antal magyar főkancellár ismertette a szervezkedés előrehaladását, Kübeck birodalmi kamarai elnök pedig beszámolt arról, hogy az örökös tartományokban (Alsó-Ausztria, Morvaország és Szilézia) eleinte aggódtak, utóbb azonban önmagukra nézve veszélytelennek ítélték a 104 Lásd: Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Bp., 1975. - A gazdaságpolitikai alternatíva kérdése a vasútépítési tervek vitájának a keretében a következő országgyűlés asztalára kerül: Gergely András: Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt. In: Egy nemzetet az emberiségnek. Bp., 1987. 323-379. 105 Magyar Szózatok, 44. 106 Uo. 45-59., főképpen 60. (Kiemelés - V.J.) 107 Tábori Kornél i.m. 66., 69., 71.
