Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
764 VELIKY JÁNOS díj, 50 arany) 1845-ben saját költségén „Robot és dézsma erkölcsi és anyagi, mező- és státusgazdasági tekintetben" címmel megjelentette (Ploetz Adolf munkája az örökváltsági esetek jegyzékét tartalmazza). Ezen túl támogatta természettudományos ismereteket terjesztő tankönyvek megjelenését, bátyjával és gróf Károlyi Lajossal együtt Rohoncon Klauzál Imre vezetésével gazdasági tanitézetet alapított és ugyancsak bátyjával együtt a család rohonci könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta. Bicskei birtokán százezer forintnyi összeggel Nagy Károly számára csillagvizsgálót létesített s bekapcsolódott olyan fontos társaság munkájába, mint a Magyar Természetvizsgálók és Orvosok kongresszusa.58 Korábban megnyilvánuló életfelfogása és társadalmi eszméi egyértelműen fordították a reformkori politikai elit tagjaként Batthyány Kázmért új politikai szerepek felé. Am annak az elitnek a helyzete, amelyhez ő is tartozott, nem volt egészen egyértelmű, ugyanis döntően nemesi származása ellenére sem tekinthető már hagyományosnak, de még egészen polgárinak sem, így újszerűsége még különféle szerepkörök formájában és nem szociológiailag összerendezett csoport- vagy osztályjellemzőként nyilvánult meg.59 Az 1840-es évek elején éppen arról folyik vita, hogy a modern szerepkörök meggyökereztetésében mennyire érdemes előre haladni! Széchenyi a polgári képviseleti rendszer bevezetésében visszafogottabb: mint írta, nem szeretne „pártember" lenni, inkább a másfél évtizeddel korábban, általa megfogalmazott szellemi elit (a „filozófia templárius keresztjét" viselők) szerepkörében maradna meg.6 0 Kossuth merészebben nyúlt az új eszközökhöz, a politikai sajtóhoz csakúgy, mint a társadalmi alapzathoz.6 1 A kifulladó hagyományos (döntően nemesi bázisú) ellenzékiséget modern erőkkel igyekezett megerősíteni, erre utalva írta 1845 márciusában Wesselényinek: egyrészt saját szerepéről - „Szoczialis mozgalmaink belső lényegébe alkalmasint nincs senki annyira avatott, mint én vagyok"; másrészt ugyanitt a mozgalom természetéről és megszületésének okairól - „Én meggondolva írtam a Kiábrándulást6 2 , nekünk.nincs más lehetőség, mint mindent szoczialis úton kezdeni meg".6 3 A kortárs Eötvös József pedig kettejük között ingadozva felismerte e két út létezését és különbözőségét: a különbséget úgy magyarázta meg, hogy felhívta a figyelmet a politizáló közönség átalakulására (kiemelve, hogy az a sokaság, amelynek egykor „a Hitel, most а Pesti Hírlap kezébe került, lényegesen megváltozott"), illetve a kossuthi „szociális mozgalom" újszerűségére.64 Kifejtette, hogy újabban Kossuth 58 Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány, I. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, XXVI. (1981). 135. 59 Veliky János: Polgárosodás és szabadság. Bp., 1999. 9., 42-43., 45-46., 51-52. 60 Veliky János: „Nekünk a filozófia templárius lovagjainak kell lennünk". In: Szabó István Emlékkönyv (szerk. Rácz István). Debrecen. 1998. 293-301. 61 Szabad György: Kossuth irányadása. Bp., 2002. 73-74. 62 Kossuth „Kiábrándulás" című cikke a Pesti Hírlap 1843. december 7-i számában jelent meg. 63 Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez, 1808-1860. II. k. (összeáll.: Bártfai Szabó László), Bp., 1943. 494. 64 Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. 2.. bővített kiadás. Bp., 2002. 431.; (szerk., bev.: Veliky János): Eötvös József (sorozatszerkesztő Gerő András). Bp., 1998. 12-13.
