Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 65 9 gén az udvar egy másik eszközzel, Szilágyi Virgil letartóztatásával is fellépett a szélsőbal ellen. A kormányzat mellett a volt határozati vezérkar is szükségesnek tartotta, hogy válaszoljon Szilágyi Virgil cikkére. Almásy, id. Bethlen János, Beniczky, Ivánka, Jókai, Károlyi Sándor, Komáromy, Podmaniczky és Tisza január 29-én közleményben szólították fel Hajnik Károlyt, a „Magyar Sajtó" című lap szerkesztőjét, hogy nyissa meg az űjságot a határozatiak előtt. Az említettek korábban már tárgyaltak a kiadóval, Heckenast Gusztávval, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy részvényeket vásárolnak a lapban.139 Februárban Jókai három részből álló cikksorozatot közölt a lapban „Politikai nemzetiség" címmel. Fontosnak tekintette, hogy a nemzetiségi kérdés tárgyalását az érdekek és ne a szenvedélyek vagy ábrándok mentén közelítsék meg. Óvott attól, hogy mindenáron kielégítsék a nemzetiségek összes igényét, de attól is, hogy a nemzetiségek támogatásának hiányában lemondjanak a Béccsel szembeni követeléseikről. A nemzetiségeket igyekezett meggyőzni arról, hogy számukra is megnyugtató megoldást csak a kérdés alkotmányos úton történő rendezése hozhat, és a következő magyar országgyűlés feladatának fogja tekinteni a nemzetiségi törvény megalkotását. Hangsúlyozta, hogy a magyar politikusok mindig fontosnak tekintették a nemzetiségek szellemi és anyagi létének jobbítását, példaként említve kulturális törekvéseik támogatását, illetve a jobbágyfelszabadítást.14 0 A határozati vezérkar csakúgy, mint az országgyűlésen, a Magyar Sajtó hasábjain sem fogalmazott meg minden tekintetben egyértelmű és határozott programot a nemzetiségi kérdést illetően. Azonban az a tény, hogy Kossuth egy hónappal korábban Podmaniczkynek adott utasítása ellenére lapjuk mélyen hallgatott a demokratikus és a kollektív jogokról, önmagáért beszélt. Véglegesen eldőlt, hogy a volt Határozati Párt vezérkara nem kíván túllépni a reformkori ellenzék nemzetiségeket érintő elképzeléseinél, vagyis lényegében Deák és Eötvös irányvonalát követi. Mindez előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné tette a volt kormányzóval való teljes szakítást, az egykori határozati politikusoknak ugyanakkor az emigrációs kapcsolatok esetleges megszűnésével járó tekintélyveszteség hátrányait is mérlegelnie kellett. A „Jövő" és a „Magyar Sajtó" alapításáról, valamint a sajtóvita tényéről Kossuth is értesült.14 1 Olvasta a „Magyar Sajtóban" közölt cikkeket, és véleményét 1862 tavaszán a hazaiaknak küldött levelében a következő módon fejezte ki: „A «Magyar Sajtó»-t nem találom többé a nemzetiségi kérdésben azok közlönyének, kik azt azzá választák. Bizonyosan bevágták az útját."14 2 Kossuthban valószínűleg felmerült a gondolat, hogy a cikkekben kifejtett álláspontot eltorzította a szigorú cenzúra, vagy a megtorlástól való félelem, de megjegyzését minden bizonnyal figyelmeztetésnek is szánta. 1862 februárjában Irányinak írott levelében mégis „reménytelinek" nevezte a nemzetiségi helyzetet. Bizakolel a viszonyokkal s a cancellária törekvéseivel." (Kecskeméthy Aurél naplója. S. a. r. Rózsa Miklós. Bp. 1909. 125.) 139 „A 'Magyar Sajtó' szerkesztőjéhez". Magyar Sajtó 1862: 23. (jan. 29.). A „Magyar Sajtó" c. lapról 1.: A magyar sajtó története. Szerk. Kosáry Domokos - Németh G. Béla i. m. II/l. 615-618. 140 Jókai Mór: Politikai nemzetiség. I-II. Magyar Sajtó 1862: 26. (febr. 1.), 27. (febr. 2.). 141 MOL R 90. 3937. Jósika - Kossuth, 1862. jan. 11. 142 KLI III. 716. Kossuth a hazaiaknak, 1862. ápr. 1.
