Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 655 lésekhez jutott, amelyek szerint az ország egyes területein honvédegyletek, vagy volt honvédegyleti tagok toborzást folytatnak, de a nyomozások itt sem jártak sikerrel.9 4 Lehetséges, hogy egyes honvédegyletek tevékenysége tényleg alapot adhatott a gyanúra, de az időről-időre lábra kapó híresztelésekben a bécsi udvar félelme is szerepet játszhatott.9 5 Az mindenesetre megállapítható, hogy a kutatás jelenlegi állása szerint semmi jel nem utal a Komáromy jelentésében sejtetett központilag irányított hadseregszervezésre. Pedig egy több mint 140 ezer fős sereg megszervezését nem lehetett volna titokban tartani. Ráadásul a táblázatban az egyes körzeteknél feltüntetett katonaság létszámának és az adott körzet teljes lakosságának aránya csak igen kis eltéréseket mutat, tekintet nélkül arra a tényre, hogy a valóságban a nemzetiségek által sűrűn lakott területeken nyilvánvalóan jóval kisebb mértékben lehetett volna katonaságot szervezni, mint az ország magyarok lakta részeiben.9 6 Minden jel arra utal tehát, hogy a kimutatás csupán egy tervezet volt. Komáromy, jelentésében erről nem tett említést, igaz, az ellenkezőjét sem állította. Mindenesetre Kossuth még a következő évben is tényként kezelte, és az olasz vezetéssel közölte,97 hogy van Magyarországon egy szervezet, amely a nemzetközi körülmények kedvezőre fordulása esetén képes egy-két hónap alatt egy ilyen óriási létszámú hadsereget működésbe hozni.9 8 94 MOL D 185. 1861: 90., 179., 751. 95 Előfordult, hogy a rendőrség értesüléseit a Helytartótanács elnöke is kétes hitelűnek nevezte. A korabeli hangulatra jellemző, hogy Károlyi István gróf Pestről történt elutazása után állítólag sokan a forradalom közeli kirobbanására következtettek. (Berzeviczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon 1849-1867.1-IV Bp. 1932. II. 193.) Figyelembe véve, hogy a honvédegyleti összeírásokat akár toborzásnak is lehetett tekinteni, nem meglepő, ha időről-időre különböző híresztelések terjedtek el az állítólagos hadseregszervezésről. 96 Fényes Elek 1857-ben kiadott művének az egyes megyék népességére vonatkozó adatok alapján viszonylagos pontossággal kiszámítható, hogy a katonák Komáromy kimutatása szerint (a biztos és nem biztos elemek számát összeadva) minden körzetben a teljes lakosság 1,4 - 1,8%-át tették ki. A kis szórás a kimutatás tervezet jellegét erősíti. (Fényes Elek: Az ausztriai birodalom statisztikája. Pest 1857.) Evekkel később Kossuth is feljegyzett egy általa hallott történetet, amely szerint a kimutatás Fényes Elek statisztikája alapján készült. (1.: 98. jegyz.) 97 MOL R 90. 3947.a. Kossuth - II. Viktor Emánuel, 1862. jan. 28. közli: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849-1866. Szerk. Nyulásziné Straub É. i. m. 535-540. 98 Kossuth 1861 végén, Jósikán keresztül Podmaniczkyhez küldött üzenetében a következőket írta: „Ott van 126 400 ember, ezek már benn vannak az egyesülésben.... a vezéreknek kerületeikben ismerniük kell az embereiket, vagy ha nem, úgy az egész organisatio légvár, nem tény." Kossuth ez utóbbi lehetőséget valószínűleg kizárta, hiszen ugyanezen levelében „derék hazafinak" nevezte Komáromyt. (KLI III. 667-681. Kossuth - Jósika, 1861. dec. 20.) Kossuth három hónappal később azt üzente Károlyi Sándoron keresztül a hazaiaknak, hogy „az organisatio fenntartására a legnagyobb gond fordítandó. Evidentiában kell tartani, s ha kell, reconstituálni." (KLI III. 712-716.Kossuth a hazaiaknak. 1862. április 1.) Kossuth még 1863-ban is a következőket javasolta Vidacs Jánosnak: legfőbb a harcias organisatio, mely a volt Bizottmány elmállása miatt, úgy látszik tökéletesen elmállott, de melynek elemei megvannak az országban. ... Ez organisatióból főként a Honvédkar teendő működésbe." (MOL R 90. 4159. Emlékirat haza. 1863. máj. 10.) Kossuth valószínűleg csak az 1866. évi háború alatt, ill. után vonta először kétségbe Komáromy kimutatásának valódiságát. II. Viktor Emánuel olasz királyhoz 1862 januárjában írt levele hátoldalára utólag (1866 után, a pontos időpont nem ismert) feljegyezte véleményét Komáromy kimutatásáról. Itt már „gyalázatos mystificatióról" beszélt, és elmesélt egy anekdotát, amely szerint Komáromy egy este, miután sokat vesztett kártyán a Vadászkürt fogadóban, elővette Fényes Elek statisztikáját és elkészítette a jelentést, hogy a kapott pénz elsikkasztását fedezze, ill. hogy újabb összegeket zsaroljon ki. Ebben az írásában a volt kor-
