Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Jutai Péter: Somogy megye észrevételei a rendszeres munkálatokra 1831-1832 591

SOMOGY MEGYE ÉSZREVÉTELEI A RENDSZERES MUNKÁLATOKRA 1831-1832 5 99 terjedését gátolná, [...] azért a' statusnak sokkal több kárt, mint hasznot, sőt egyenesen veszedelmet hoz, [...] ezen országos javallat el nem fogadható." A megye a sajtóvétségeket világosan meg kívánja határozni, és súlyosságuktól függően egy napi elzárással vagy akár életfogytig tartó büntetéssel büntetni. A törvény hatálya alól a megye kivette a külföldi sajtótermékeket, azok a „kereskedés tárgyát tévén." Az országot irányító szervek működésének átláthatóbbá tételét célozta a Helytartótanács és a Kamara összevonását indítványozó javaslat. Az észrevételek legfőbb hiányosságát ebben a törvényjavaslatban láthatjuk, mivel a megye nemessége igen szűkmarkúnak bizonyult a nemtelenekkel szemben. Még az eredeti operátumokat készítő országos bizottság is engedélyezni kívánta, hogy bizonyos tiszteket nemtelenek is betölthessenek — a megyei bizottság viszont az ezt kimondó törvénycikk teljes eltörlése mellett foglalt állást, azzal az indoklással, hogy ,,a' Nemességnek olly nagy fogyatkozása nem is képzelhető, hogy Törvénnyel keljen a' talán néhol akár mi okbul elöl-fordult eseten segíteni — a' nemteleneknek bizonyos Hivatalokra javalt választása eránt elmaradhat [a törvénycikk]." A törvényszékek elrendeléséről szóló operátum kapcsán is láthattuk, hogy a nemesek a megye fölötti irányítást teljesen saját hatáskörükbe kívánták vonni, a közkormányt illető tárgyak pedig egyenesen felkínálták a lehetőséget erre. A vármegyék elrendeléséről szóló paragrafusok közé így iktattak be olyan módosításokat, mint a főispánok jogainak korlátozása, amelynek értelmében 200 forintnál nagyobb összeget nem utalhat ki saját jogán a házipénztárból, nincs kinevezési joga (az addigi törvények értelmében a főispán nevezte ki például a jegyzőt és két helyettesét) és nem is kandidálhat egyetlen hivatalra sem (előtte minden hivatalra csak a főispán jelöltjei közül választhattak tisztviselőket), nem kérhet ki magának iratot a levéltárból, amelynek őrzésére egyébként is bizottságot kell a főispán mellé kirendelni. A vármegye a főispán jogköreinek alapos megkurtítása után állt elő legfontosabb és ekkor már némileg fölöslegesnek látszó javaslatával: a főispáni hivatal nem lehet élethosszig tartó, és személyét a vármegye kandidálja, az uralkodónak csupán megerősítési joga van. A nemesség törekvéseit, hogy az ország minél több törvényhatósága felett tudja átvenni a teljes vagy legalábbis a részleges irányítást, jól mutatják a városokról szóló paragrafusok. Ezekben található ugyan haladó észrevétel is, mint például: a városokban el kell törölni az élethosszig tartó hivatalviselés szokását, és évente kell a teljes lakosságnak megválasztania tisztviselőit, valamint hogy a városok teljes szabadságot kapjanak belső életük rendezésére - miden haladó eredményt más megvilágításba helyez azonban, hogy a nemesség a városok fölé egy-egy Inspectort kíván helyezni, aki ,,a' Vármegyék és a Városok közt lévő correlatiónak elérésére a legtöbbet" fogja tenni. A törvény homályos fogalmazása, amely nem írja körül pontosan, hogy milyen jogkörökkel is rendelkezne az Inspector, nem hagy kétséget afelől, hogy a nemesség célja a felügyelő intézményének megalkotásával a városok feletti ellenőrzés megszerzése volt. Az észrevételek utolsó pontjaiban találhatunk még liberális változtatásokat, például a zsidók feltétel nélküli egyenjogúsítását, a céhek és árszabások el-