Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Jutai Péter: Somogy megye észrevételei a rendszeres munkálatokra 1831-1832 591
596 JUTAI PÉTER gyék szerették volna védeni termékeiket, de ennek az lett volna az ára, hogy az örökös tartományok válaszképpen mezőgazdasági termékeiket védő vámokat vezettek volna be. Azok a megyék, ahol az agrárium volt a gazdaság legfontosabb vagy kizárólagos szektora, rövidlátó, de érthető módon a vámok teljes eltörlését kívánták, mert így terményeik bejuthattak volna a vámokkal védett örökös tartományokba. Somogy nyugodtan követhette a szabadversenyes kapitalizmus alapelvét, mert ipari termékei nem voltak, mezőgazdasági terményei pedig a jobbágyok ingyenmunkája és a vámok eltörlése folytán dömpingáron kerülhettek volna Ausztriába. Szintén helyi érdekeket szolgált az a javaslat, amely az újonnan építendő utak vonalát kívánta megváltoztatni. Az országos bizottság Kanizsa-Varasd út építését javasolta, ez az út azonban a megye nyugati határán húzódott volna, és Somogynak semmilyen haszna sem származott volna abból, ha megépül. Ehelyett a megye — elhallgatva motivációit — javasolta, hogy Iharosberényt kössék össze Légráddal, majd innen menjen tovább az út Körösd felé. Sőt, egy másik utat is kijelöltek, ez is Körösd felé ment, Heresznyét kötötte volna össze Kaproncával - az új út csaknem a megye közepén húzódott volna végig. Az utak építésénél látott megfontolások vezették a bizottság tagjait az építendő csatornák vonalának kijelölésénél is. Bár a megye elismerte, hogy a Duna és a Tisza összekötése fontos lenne, „véghetetlen haszna miatt" javasolta egy Neustadt-Rába-Balaton-Dráva és egy másik, a Balatont a Dunával összekötő csatorna megépítését. A helyi érdekeknek megfelelő javaslatok megfogalmazása mellett a megye természetesen az egész országot érintő ügyekben is véleményt nyilvánított. El kívánták érni, hogy a kereskedést érintő minden ügyben az országgyűlés legyen illetékes, kérték továbbá a céhek, a monopóliumok és a földesurak elővásárlási jogának mint a szabadverseny és ezzel a minőségi termelés kerékkötőinek eltörlését, a folyók, elsősorban a Duna szabályozásának megkezdését, és — meglepő módon — a Köz-Fundus eltörlését. Ez utóbbit azzal indokolták, hogy a közpénztárba befizetett összegek további sorsa bizonytalan, ha pedig valamilyen nagyszabású terv végrehajtása nagy összeget igényel, akkor azt az országgyűlés meg fogja ajánlani. Érdemes röviden kitérnünk arra is, hogy melyek azok a javaslatok, amelyek nem kerültek be Somogy észrevételei közé, de az operátumok tárgyalása folyamán más megyékben megfogalmazódtak, hogy láthassuk a megye milyen helyet foglal el a reformtáboron belül. Nem került a módosító javaslatok közé a belső vámok eltörlése, és nem fogalmazódtak meg olyan javaslatok sem, amelyek a gazdaság élénkítését szolgálták volna, akár különböző szakiskolák létesítésével (polytechnikai főiskola, reáliskolák), akár hitelező és biztosító intézmények létrehozásával (nemzeti bank és biztosító társaság, kereskedői részvénytársaságok, helyi hitelintézetek). A feudális sokszínűség egyik szegmensének megszüntetését lehetett volna kezdeményezni az egységes mérték- és súlyrendszer bevezetésével, Somogyban azonban csak annyi valósult meg ebből, hogy a mezőgazdasági művelés alatt levő területek nagyságát egységesen négyszögölben számolták az addigi kapás, kaszás és egyéb, pontatlan mértékegységek helyett.