Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
582 HORVÁTH PÁL vista jogtörténet sem kialakulása idején, sem pedig későbbi vonulataiban nem támaszkodhatott számottevő polgári liberális eredményekre és persze nem is szakíthatott egyértelműen a történeti-jogi iskola tanításaival. Hajnik műveiből is hiányzik az elavult jog harcos bírálata, és pozitivizmusa, inkább csak a módszeres (elemző) forráskutatásban, helyenként a kútfők komplex felhasználásában és a vizsgált jelenségek komparatív elemzésének a kiterjesztésében jelentkezett.73 Hatása alatt egy sajátos tényleíró jogtörténet fejlődött ki, amely szinte teljes egészében (főként pedig tematikusan) a középkori jogfejlődés feltárásának megalapozásában látta feladatát, messze távol tartva magát a megoldatlan társadalmi problémák előzményeinek vizsgálatától. Jellemző pl., hogy a tényadataiban ma is jól használható egyeteme^ európai jogtörténetben Hajnik is csak a polgári forradalmak küszöbéig jutott el74 . A pozitivista jogtörténettudomány tehát az Egyetemen sem válhatott a polgári haladás eszközévé és az egyébként következetesen megőrzött komparativ jogtörténeti aspektusok kiterjesztésére sem kerülhetett sor. Maradt tehát a meghaladott korok jogfejlődésének a forrásokon nyugvó, szigorú történetkritikai rendszerezése és a kölcsönhatásokat kereső összehasonlító törekvés.75 Korszakunk jogi historizmusának persze még így is a legbecsesebb eredményei fakadtak Hajnik Imre szellemi hagyatékából, közel három évtizedes tanári működésével pedig a magyar jogi gondolkodás egész világképét formálta eredményesen.7 6 Joggal mondjuk tehát, hogy Hajnik „műveiről még ma is érdemes lefújni a feledés porát" és nem csupán „empirikus" történeti ténykutatását illeti meg ez a megállapítás, hanem egész életművét, amely a polgári jellegű jogtörténetírás tudományosságának elérhető legmagasabb szintjét képviselte hazánkban. A korai hanyatlás típusjegyei a hazai jogi historizmus fejlődésében Jogi gondolkodásunk historizmusának fejlődése mindenkor szoros történelmi összefüggésben volt a megkésett polgári átalakulásból fakadó társadalmi-politikai körülményekkel. Szellemi életünk egyetemi reprezentánsai is gyakorta hivatkoztak főként a kiegyezés korát követő idők „nagy szellemi fellendülésére",7 7 amit kutatásokban (ld. A magyar bírói szervezet és a perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt Bp. 1899.с. szintézise alapján) és az általa képviselt európai jogtörténeti szemléletben is empirikusan kitapintható. 73 A hazai pozitivista történetíráshoz hasonlóan ld. R. Várkonyi Ágnes : A pozitivista történetszemlélet I. (1977) 81-84. 74 Az irányzat fejlődésének kontinentális tapasztalatai mutatják azonban, hogy a pozitivista jogtörténetírás optikáját mindig az azt körülvevő társadalmi közeg tartotta befolyása alatt. Erre utalva pedig nyilvánvaló, hogy a hazai pozitivista jogtörténetírás csak akkor tűnt fel, amikor az irányzat már Európa szerte elhullatta pozitív tartalmi töltéseit. Vö. Kulcsár Kálmán: A szociológiai gondolkodás fejlődése (1971) 69. 75 Ld. ilyen értelemben Degré Alajos: A magyar jogtörténetírás keletkezése, ih. (1968) 299-301. 76 Illés József : Bevezetés a magyar jogtörténetbe. (1930) 67. Vö. e sorok írójától: Tudománytörténeti és módszertani kérdések (1974) 277-285. nyomán. 77 Ld. a jogtörténész Wenzel Gusztáv (Az egyetem tudományos állapotáról, 1865-1866), Apáthy István (Jog- és államtudományok tanítási rendje és a tanszabadság, 1881-1882.), a tudós Hajnik Imre (A jogtanítás múltja és fejlődése egyetemünkön, 1889-1990.), Vécsey Tamás Г1848: XIX. tc. - a libertás magna chartája, 1901-1902), Láng Lajos (A jogi oktatás reformjáról, 1905-1906), K. Kovács
