Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
574 HORVÁTH PÁL addig túlnyomóan rendi-nemesi érdekeket kifejező, jus patrium segédtudományaként a joghistória tanítását kezdeményezte (1769). Bécsben valójában már 1753-tól kísérletek történtek a természetjog és a jogtörténet tanítására,37 az 1777. évi Ratio Educationis pedig a hazai jog (a jus patrium) segédtudományaként akarta meghonosítani nálunk a magyar jog módszeres vizsgálatát. Ennek ellenére hazánkban és az örökös tartományok egyetemein még több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a művelődésügyi kormányzat a nemzeti jogtörténet önállóságát elismerje. Látni kell azonban, hogy a felvilágosodás eszmeáramlatával érintkező jogi historizmus maga is egy szélesebb általános jogtörténeti világkép kialakítása irányában hatott, miután ez a historizmus a világtörténelemben kimutatható hasznos igazságokra apellált3 8 . Nem véletlen tehát, hogy az ébredő módszeres jogi historizmus e korban nálunk is a leíró (európai) államstatisztika, az általános alkotmány történelem, vagy éppen az angol-magyar analógia keresés tapasztalataira hivatkozva tette érdekelté gondolkodóinkat (Lakics György, Barits Béla) a jogfejlődés módszeres megközelítésében. A felvilágosodás jogi historizmusa tehát nálunk is hidat képezett a módszeres jogi kutatómunka kezdetei, és a liberális jogi tudományosság között. Az MTA Egyetemtörténeti (Nemzeti) Bizottság győri kihelyezett ülésének adózva ezt a képalkotást törekedtem a maga teljességében felidézni. Időben a napjainkig terjedő két teljes évszázad idevágó relevanciáinak a rekapitulálásával azonban nem terhelném a figyelmet, miután azok a módszeres tudománytörténeti vizsgálódásaink tárgyaivá lettek, illetve a mi anyaintézményünktől megörökölt kézikönyveink nyomán is követhetők. A történeti-jogi iskola kialakulása A kutató-elemző jogtörténeti vizsgálódások kibontakozását látva valóban egy ígéretes fejlődés kiteljesedésének a várakozásával lépünk át a 19. század első felébe. A kép azonban, amely már a századfordulón (és még inkább a II. Ratio educationis kiadását (1806) követően) tárul elénk, a hanyatlás jegyeit viseli magán, az 1780-tól Facultas Juridico-Politica néven ismert Kar életében. A jogi historizmus pozitív elemeinek az enerválódása mellett a katedra-jogtudományok visszaesésének a jelei is rövidesen jelentkeztek. Az Egyetem falain belül „szinte minden lehetőség elapadni látszott" a módszeres történeti-jogtörténeti kutatómunka továbbfejlesztése területén.39 Ebben a miliőben pedig még a leíró államstatisztikai kutatásoknak is háttérbe kellett szorulniuk, miközben az udvar és a forradalmaktól megrettent politikai erők kompromisszumának a 37 Amit követelt az 1769-es királyi leirat, amelynek nyomán az osztrák örökös tartományok egyetemein is kibontakozhatott volna a jogtörténettudomány. Ld. Eckhart Ferenc: im. (1936) 112. Vö. Lentze, H.. Universitätsreform (1962) 57-58. 38 Miként Meinecke, Fr. mondja találóan, ld. Die Entstehung des Historismus. Herausg. u. eingeleitet v. Carl Hinrichts. München, 1959. In: Meinecke Werke Band. III. München, 1959. 82-83. 39 Ld. a lassan differenciálódó anyagi- és eljárásjogi jogágazatokra, ill. a történeti statisztikát képviselők (Kelemen Imre, Czövek István, Vuchetich Mátyás, Hajnik Pál, stb.) munkásságára kitekintve Eckhart Ferenc: im. (1936) 221-226., 246-252., 262-267.
