Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
570 HORVÁTH PÁL kánonjoggal történő összevetése és kiegészítése által a kontinentális jogokhoz történő felzárkózást hirdetett. Ez hatott a jezsuita egyetem jogi fakultásának megalapítóira is, így a Nagyszombati Egyetem Jogi Karának alapító levele a hazai jognak a császári — római —joggal és kánonjoggal — cum iure caesareo et canonico — való összevetését egyenesen előírta a Fakultás tanárainak.15 Ezt fejezi ki Vécsey Tamás, amidőn a Nagyszombati Egyetem Jogi Fakultásának hivatására visszautalva a hazai jog korszerű szintre emelését konstatálja.1 6 A hazai jog tanítása — tehát — élen járt a korabeli Európában, vagy legalábbis egy korszerű szint elérésére való törekvésben fogant a magyar jog tudománnyá válása. Tény, hogy a Jogi Fakultással kiegészült (1667) Magyar Egyetem a 17. század utolsó harmadától szinte folyamatosan gondoskodott már a jus patrium oktatásáról. A mostoha történelmi körülmények között természetesen a magyar jog katedrájára kinevezettek17 gyakorta megelégedni kényszerültek a magyar (nemesi) szokásjog (a Tripartitum) puszta prelegálásával, és kommentálásával, egyesekről pedig kifejezetten az az ítélet maradt ránk, hogy a Hármaskönyv szövegét recitálták csupán. Az elsők között ismert Koller Ferenc, a neves tudós hírében álló Bencsik Mihály és a már felemlített Otrokocsi Ferenc működéséhez viszont már a 17. század végén igen figyelemreméltó eredmények tapadtak. A Nagyszombati Egyetem első évszázadáról csak töredékes ismeretekkel, azokkal a korai egyetemtörténeti vizsgálódásokkal (Csery József, Fejér György, Pauler Tivadar, Eckhart Ferenc) rendelkezünk, amelyek még eredeti forrásokon nyugszanak. Ma már viszont ezek a történelmi kútfők is csak hézagosan rekonstruálhatók. Annyi mégis megnyugtatóan mondható,1 8 hogy a jus patrium felidézett főbb képviselői tették először vonzóvá a magyar egyetemet a 17-18. század fordulóján. Jó példa erre mái- Koller is, aki a magyar nemesi jog ismeretanyagát (Introductio in ius consuetudinarium) perjogi anyaggal (Methodus processualis) egészítette ki, hogy nagyszámú hallgatóságát a patvarián (ügyvédségben) szerzett tapasztalatokkal is felvértezze.19 A kortárs Bencsik Mihályról pedig jól tudjuk, hogy nem csak a hazai (anyagi- és eljárási) jog tudományos rendszerezőjeként,2 0 hanem a rendek szolgálatában fogant közjogi természetű ismeretek lerögzítésén túl a magyar büntetőjogi kodifikációs törekvések egyik legkorábbi képviselőjeként is megbízható ismeretekre tettünk szert.2 1 A magyar 15 Ld. Fejér György. História Academiae Scientiarum Pazmaniae archiepiscopalis. Budae, 1835, 25. Vö. Pauler Tivadar im. (1880) 23-24. 16 Vécsey Tamás: A jog- és Államtudományi Kar. Visszapillantás az 1867 előtti két évszázadra. In: Felső oktatásügy Magyarországon. A VKM megbízásából írták Breznay B. etc. Bp. 1896. 97. 17 Pl. 1672-től Dornikovics Mihály győri kanonok, 1679-től Jankovics Ignác és főként a következő században működő Matlekovics Ignác (1729-től), Klósz Pál (1734-től), ill. az 1735-től kinevezést nyert Kregár István László, stb. 18 Es az Egyetemi Könyvtár kézirattárának a töredékes anyaga alapján is nyomon követhető. 19 Ld. az Egyetemi Könyvtár kézirattára. Manuscriptum (Ms) В. 93., 269. alapján 20 Ld. Az elsőként alkalmazott nyilvános vitatkozások (Conclusiones) alapján Eckhart Ferenc: im (1936) 11-15. 21 Ld. uo. (1936). 14. Vö. Bónis György: A magyar büntető törvénykönyv első javaslata 1712-ben. Angyal Szeminárium kiadványai 26. sz. Bp. 1934. Uő. : Bencsik Mihály és az első magyar büntetőjavaslat (1670-1728). In: Jogi professzorok emlékezete Bp. 1935. 31-36.
