Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
48 TAKÁCS TIBOR viselők elkényelmesedését az 1920-as években feltehetően az is elősegítette, hogy nem mérettettek meg időről időre. Miként egy régi-új képviselő, Murányi László az 1929-es helyi választások után jellemezte: „A régi képviselőtestület lanyha volt, mint a halastó, amelyben lomha pontyok úszkálnak."7 6 Ám a közigazgatási reform nyomán megújult képviselőtestületben is tovább működött a szavazógép, amelyről érzékletes képet fest egy 1932-es beszámoló: „Elérkezünk az első szavazáshoz. Semmi izgalom. A hátulsó széksorban ülő szavazókórus Bencs Kálmán polgármester láthatatlan karmesteri intésére egyszerre feláll. Minden rendben megy, szabályosan, ahogyan az elő vagyon írva. Csak egy ember rakoncátlan: dr. Gara Sándor ügyvéd, aki az »igen« és »nem«-nél is feláll. Úgy látszik, unatkozik és magában társasjátékot játszik."77 A közgyűlés tevékenységéről sokat elárul az 1935. április 26-i közgyűlésen elhangzott hozzászólásokról fennmaradt jegyzőkönyv is. Noha a tárgysorozat 181 pontból állt, a képviselők mindössze 12 tárgyhoz szóltak hozzá.7 8 Ez még akkor is elenyésző szám, ha tudjuk, hogy rengeteg, érdemi intézkedést nem igénylő ügy is napirendre került. Még ha a testület egy részében meg volt is az érdeklődés a közügyek iránt, a hosszú tárgysorozat a napirend fegyelmezett „lezavarására" kényszerítette őket. Ezt jól illusztrálja a város gazdálkodásának kereteit meghatározó döntések, a költségvetés és a zárszámadás elfogadása. A következő évi költségvetés tárgyalásán az 1910-es évek végéig többnyire 40-50 városatya voltjelen, a képviselőknek mintegy ötöde. Ez a szám a későbbiek folyamán kis mértékben emelkedett, és mivel a testület létszáma időközben csökkent, ez azt jelentette, hogy az 1930-as években a költségvetés elfogadásánál olykor a tagság kétötöde is megjelent. A zárszámadás elfogadását a század elején a költségvetéshez hasonló, az 1910-es évektől azonban jóval kisebb érdeklődés kísérte, például az előző évi számadást tárgyaló 1935. július 12-i közgyűlésen mindössze 26 városatyajelent meg. Ezek a számok azt mutatják, hogy ezek a kulcsfontosságú kérdések nem váltották ki a képviselők nagyobb aktivitását, a költségvetést vagy zárszámadást tárgyaló ülések nem vonzottak az átlagosnál több városatyát. Azt persze nem lehet mondani, hogy a jelenlévők nem mutattak volna érdeklődést a kérdés, elsősorban természetesen a költségvetés iránt, amely a század elején igen élénk, rendszerint több napig tartó vitákat hozott. Az 1901. évi költségvetés tárgyalása például 4 délután (1900. november 16., 17., 34., 24.) tartott, mert a képviselőtestület a tanács tervezetében szereplő deficitet és ebből fakadóan a pótadó kulcsát túl magasnak találta, és mindent megtett a hiány csökkentéséért. Ez jórészt a kiadási tételek, vagyis a közcélok megvalósítására és a fejlesztésre fordítható összegek redukálását jelentette a városatyák részé-76 Nyírvidék, 1929. dec. 19. 1. Hasonló figyelhető meg Szegeden is. Vö. Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIV Szerk. Farkas József. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 1989. 287. 77 Keletmagyarország, 1932. máj. 7-13. 5. 78 SZSZBL V B. 181. 73. köt. A közgyűléseken elhangzott felszólalásokat a "szabályos" jegyzőkönyvek nem közölték, kivéve, ha azok jegyzőkönyvi megörökítését határozattal kimondták. Ez az egyetlen kivétel, amely a jelzett kötetben, az ülés jegyzőkönyve elé fűzve maradt meg.
