Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Csejtei Dezső - Juhász Anikó: Amerika felfedezése és az új globális rend (Ism.: Rákóczi István) 522

522 TÖRTÉNETI IRODALOM ta és rekatolizációs törekvései miatt, s a szerző szerint ennek a fordulatnak tudható be a felső-magyarországi evangélikus polgárság hanyatlásának kezdete. A tanulmánykötetet H. Németh István doktori disszertációjának összegzése zárja le. A 16. században a felső-magyarországi városok politikai érdekeik érvényesítése érdekében városszövetségekbe tömörültek, így a bécsi udvarral és annak kormányszerveivel kielégítően együtt tudtak működni. A 17. században azonban — köszönhetően a Habsburgok nyugat-európai konfliktusainak — a szerző által is ismertetett fordulat következett be a Bécs várospolitikájában. Az uralkodó abszolutista törekvéseinek megerősödése, a városokra háruló évről-évre egyre magasabb adóterhek, a forspont és az elszállásolás kötelezettsége, vámmentességük elvesztése valamint privilégiumaik folyamatos csorbulása, az ellenreformáció által gyakorolt változásokat vizsgálja és elemzi a szerző a magyarországi polgárság életében. Majd összegzésképpen megállapítja, hogy Bécs megváltozott várospolitikájának előnyeit leginkább a vármegyék és a magyar nemesség élvezhette, hiszen ezek komoly térhódítását tapasztalhatjuk a városok rovására. A Történettudományi Intézet Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok sorozatában megjelent tanulmánykötet jelentős hiányt pótol, hiszen lehetővé teszi, hogy az azonos korszakok és tudományterületek szlovák és magyar történészei nyelvi nehézségeket áthidalva betekintést nyerhessenek egymás kutatási eredményeibe. Ezt mind inkább elősegítendő a 2005-ben napvilágot látott magyar nyelvű kiadás után hamarosan elkészül a kötet szlovák változata is. Skorka Renáta Csejtei Dezső - Juhász Anikó AMERIKA FELFEDEZÉSE ÉS AZ ÚJ GLOBÁLIS REND Monumenta Hispanica sorozat Attraktor Kiadó, Máriabesenyő-Gödöllő, 2004. 371 o. A munka értékelő elemzésekor két, bár nem lényegi, de előre tolakodó kérdés merül fel a már rég nem Jámbor" olvasóban. Mikor esett meg utoljára vele, hogy olyan monográfiát vegyen a kezébe, — kivált 16. századi spanyol moralistákról —, amelyet a forrásművek magyar kiadása kísért? Vagy fordítva: mikor olvasott kánonjogi eszmefuttatásokat mondjuk az indiánok jogáról úgy, hogy lábjegyzetek helyett egy egész kötet segíti értelmeznie a ius gentiumból szárba szökkenő nemzetközi jog új értelmezését a salamancai egyetemi prelectiók világától kezdve V Károly birodalmának aktuális politikai kérdéseiig? Ne vergődjünk tovább az olvasó nyájas álarcával, a válasz: más, alkalmasint lényegesebb egyetemes történelmi tárgykörökben sem gyakran, sőt, pesszimistábban, talán soha. Még egy provokáció: és mikor találkozott több évtizeddel ezelőtt elhalt professzor emlékének ajánlott kötettel a lektor? Meglehet, nem az olvasó a nyájas és a jámbor, hanem a szegedi szerzőpáros, és művük azért is avis rara, mert éppen e globális világ új (t)rendje gyakorlata ellen halad. Rögzítsünk tehát örömmel két ritka mozzanatot, a szakmai és a tanítványi alázatot, amely e recenzió konkrét tárgyán is messze túlmutat, hisz manapság tanárainkat megtagadni vagy kisajátítani szoktuk, hogy föléjük kapaszkodjunk. Ha Wittman Tibor tanítványi körére nézünk, úgy tűnik, egy kivételes befogadói fogékonyságon túl minden bizonnyal az atyamester iránti személyes vonzódásról is tanúskodó hűségi ragaszkodással van dolgunk. így volt már ez jó pár éve is, amikor Anderle Ádám, az örökség példás gondozója, Stációk Erdély - Európa - Latin-Amerika, Tanulmányok Wittman Tibor emlékére (Szeged, Hispánia Kiadó, 1999) címmel a tanítványi (b)első kör, és a tanítványok tanítványai második körének tisztelgő munkáit gyűjtötte csokorba Wittman Tibor máig is sok esetben meg nem haladott vagy megkerülhetetlen tudományos írásainak publikációs jegyzékével együtt. A wittmani örökséget — foglalja össze Anderle — „az egyetemes történeti látásmód és a komparatisztika alkalmazása, a periférikus régiók iránti kutatói érdeklődés megléte jelenti." Ebbe a körbe és hagyományba tartozik tehát a recenzió tárgya is, ami egy olyan szerzőpár tollából született, amely filozófus, illetve filológusként eleddig a spanyol Ortega y Gasett hazai meggyökereztetésével írta be nevét a hispanisztikába, és most „valódi" történeti monográfiát közöl. Lássuk erényeit és aránytévesztéseit. Erénye mindenféleképpen a jó értelemben vett alaposság, módszeresség, a számos pedáns kitérő és a bátor analógiák módszere. Hiányai a szellemtörténetre való talán görcsös koncentrálásból fakadnak. Ha a szerzők