Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás - K. Németh András: A tolnai és a regölyi főesperesség. Régészeti és prozopográfiai adatok Tolna megye középkori egyházigazgatásának történetéhez 397
A TOLNAI ÉS A REGÖLYI FŐESPERESSÉG 401 megismert esperesi templomok mindazonáltal a regölyinél kissé nagyobbak voltak, külső hosszuk 15,5-18 m között változott.20 Az említettek párhuzamként való felhasználását Regöly vizsgálatához nagyban nehezíti, hogy míg azok — legalábbis a korai időben — megyeszékhelyek voltak és váraik igazolhatóan igazgatási központként voltak használatban, addig Regölyről bizonyíthatóan egyik sem állítható, tehát esetünkben a két egyház iránti hipotetikus „elvárás" is talán túlzott. Mindaddig tehát, amíg Regölyben illetve közvetlen környékén újabb középkori templom nem kerül elő, a sáncon napvilágra került épületet — pontosabban annak első periódusát — esetlegesen a főesperesi egyházzal azonosíthatjuk. Egyházszervezet A regölyi főesperesség 14. századi határait — legalábbis azokon a helyeken, ahol az a pécsi egyházmegye határaival is egybeesett — már Ortvay Tivadar megpróbálta meghatározni. A pápai tizedjegyzék alapján megállapította, hogy Somogy megyében fekvő Törökkoppány, Szorosadpuszta, Gerézdpuszta, Marosdpuszta, Dadapuszta, Szil, Kazsok, Uzdpuszta, Gyalán, Zimány, Attala, Szabadi, Kercseliget a pápai tizedszedések idején a regölyi főesperességhez tartoztak. Kristó Gyula a pápai tizedjegyzékek alapján így rajzolta meg a regölyi főesperesség határait: „... északnyugati határpontja Kánya. Északi határa a Kánya-Tengőd-Nagyszokoly-Magyarkeszi-Felsőnyék-Ozora vonalon fut. Ozorától a határ délre fordul, a Pincehelytől nyugatra levő Kecsegepuszta (a Kechew, Kechey stb. néven szereplő plébánia), Regöly, Szakály mutatják a határt. Innen délnyugat felé halad tovább: a Döbrököztől északkeletre volt Kurchmen~Kurzhum, a Döbrököz határában északnyugatra eső Leperdpuszta (Wepurd, We-20 Összefoglalóan 1. Szabó J. Gy.: Gyöngyöspata i. m. 60-61., Valter Ilona: Középkori egyházi épületeink kutatása. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Szerk. Fodor István-Selmeczi László. Bp. 1985. 318-319.; Wolf Mária: Ecclesia parochialis-ecclesia baptismalis. A borsodi ispánsági vár templomai. In: „a halál árnyékának völgyében járok.." A középkori templom körüli temetők kutatása. Szerk. Ritoók Agnes-Simonyi Erika. (Opuscula Hungarica VI.) Bp. 2005. 133., mindegyikben további irodalommal. Visegrádról azóta több rövid ismertetés is megjelent, 1. Szőke Mátyás: Visegrád. Ispánsági központ. (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtár 244.) Bp. 1986. 6-13. [számozás nélküli oldalak]; Altum Castrum 5. A visegrádi Mátyás Király Múzeum füzetei 5. Szerk. Búzás Gergely. Visegrád 2000. 13., Búzás Gergely. Visegrád. In: Altmann Júlia-Biczó Piroska-Buzás Gergely-Horváth István-Kovács Annamária-Siklósi Gyula-Végh András: Medium Regni. Középkori magyar királyi székhelyek. Bp. 2004. 129. stb. Legújabban közölték a borsodi főesperesi templomot, 1. Wolf M.: Ecclesia parochialis i. m. 130-133., 137. Az eddig régészetileg is kutatott összes főesperesi központban bebizonyosodott, hogy a várban (Abaújvár, Borsod) vagy annak külső részében (Gyöngyöspata), illetve a vár közvetlen közelében (Szabolcs, Visegrád) állt a főesperesi egyház. A várnak nevet adó „váralja" település plébániatemploma általában a főesperesi templomnál később, a vár alatt, attól távolabb épült fel. Szabó János Győző kiváló összefoglalásából tudjuk, hogy a régészetileg ilyen szempontból nem kutatott Heves és Sopron esetében is kimutatható az esperesi egyháznak a várhoz való közelsége és a plébániatemplomok távolabbi fekvése a vártól, 1. Szabó János Győző: Adatok a patai főesperesség korai történetéhez. In: Tanulmányok Gyöngyösről. Szerk. Havassy Péter-Kecskés Péter. Gyöngyös 1984. 24-25. Mindez kutatásunk szempontjából azért figyelemre méltó, mert a Regölyben feltárt templom is az egykori földvár területén belül, nem pedig rajta kívül helyezkedik el.
