Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás - K. Németh András: A tolnai és a regölyi főesperesség. Régészeti és prozopográfiai adatok Tolna megye középkori egyházigazgatásának történetéhez 397
400 FEDELES TAMÁS - К. NÉMETH ANDRÁS külső hosszúságú, 7,2-7,6 m széles Árpád-kori templomot tárt fel, amelynek nyugati részéhez kiszedett alapárkú bővítmény csatlakozott, benne két mélyedés valószínűleg a bővítés után épített nyugati karzat pilléreinek helyére utalt. Az egyházat Havassy Péter a falu plébániatemplomaként azonosította.16 Felmerül a kérdés, hogy az említett templom vajon valóban plébániaegyház lehetett-e vagy inkább esperesi templom, illetve létezett-e egyáltalán a középkori Regölyben önálló esperesi templom, mellette pedig egyidejűleg plébániatemplom is. A választ látszólag megkönnyíti, hogy a feltárt templom mellett egy másik egyházi építményt is említenek, igaz, csak az 1864-es Pesty-féle kérdőívben: „épületei közül egyedül egy Kéttornyú Templom említetik, mely 1715-ik év körül lerontván, anyagából a mostani regölyi templom épült."1 7 A fentiek alapján az első templomot — az ásatókkal egyetértésben — a középkori Regöly plébániatemplomának tarthatnánk, míg a másodikat az esperesi egyházzal feleltethetnénk meg. Ennek a feltételezésnek azonban ellentmond, hogy a 19. század végi említésben szereplő templomról nem szól egyéb forrás, ezért — ismerve a környék középkori templomaira vonatkozó adatok minőségét — ennek létezését erősen kétségesnek tartjuk, így véleményünk szerint esperesi templomként sem jöhet szóba. A sáncon feltárt kisméretű, alapozásának szintjén kívül félköríves, belül enyhén trapéz alakú szentélyzáródással ellátott templom építési korát az ásató — korhatározó építészeti jellegzetességek hiányában és a templom körüli temető bolygatott földjéből előkerült, többnyire késő középkori szórványleletek miatt jobb híján országos párhuzamok alapján — a 12-13. század fordulójára tette, nyugati irányú bővítését és karzattal való kiegészítését a 13. század végére határozta meg.1 8 Az épület jellemzői ennek ellenére véleményünk szerint lehetővé teszik ennek a templomnak az azonosítását a korai esperesi egyházzal, amely — a fent elmondottak figyelembe vételével — talán a 10. század legvégén vagy all. század elején már állhatott, majd a regölyi főesperesnek a 13. század elejét megelőző időszakban történő káptalanba költözése után a falu plébániatemplomává vált, s már ebben a minőségében pusztult el a hódoltság idején. Ez a folyamat egyáltalán nem lenne egyedülálló: a gyöngyöspatai főesperesi egyház eredeti funkciója elvesztése után például a 13. századtól szőlőhegyi kápolnaként működött tovább.19 Bár az eddig feltárt Árpád-kori esperesi templomaink között nyugati toronnyal ellátott, míves kialakítású, díszesen kifestett egyház (Visegrád), 2-2 pillérpárral tagolt hajójú templom (Gyöngyöspata, Szabolcs) és nagy méretű (fal)pillérekkel és pillérpárral ellátott (Borsod) is elfordul, a regölyihez hasonló kisméretű, a kor templomépítészetének átlagába tartozó, egyhajós épületre is akad példa (Abaújvár: 11,3 x 7, 2 m-es hajó). Az eddig 16 Havassy P.-Vizi M.: Regöly i. m. 17 Gaál Attila-Kőhegyi Mihály. Tolna megye Pesty Frigyes Helynévtárában II. Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (1973-74) [1975] 207. - Ezt az adatot is a sáncon feltárt templomra vonatkoztatja, tévesen: Havassy P.-Vizi M.\ Regöly i. m. 221. (A hivatkozott rész Havassy Péter munkája.) Olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy a főesperesi egyház a mostani templom helyén feküdt. A pécsi egyházmegye schematizmusa. Szerk. Csigi Imre-Kneip István. Pécs 1981. 238. 18 Havassy P.-Vizi M.: Regöly i. m. 232. 19 Szabó János Győző: A gyöngyöspatai Szent Péter-templom. Agria 21. (1985) 53.
