Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az 1505-ös rákosi országgyűlés és a szittya ideológia 361
AZ 1505. ÉVI RÁKOSI ORSZÁGGYŰLÉS ÉS A SZITTYA IDEOLÓGIA 367 átírást Katona 1792-ben adta ki, de van ennél régebb közlés is.4 2 A legjobb kiadás — a 189 személy neve nélkül — Marczali Enchiridionjában olvasható.4 3 A kritikai kiadás hiánya miatt nem ismerjük forrásunk pontos keltét sem. A Rákos mezején kelt az országgyűlés 15. napján, maga az országgyűlés pedig a példányok egy része szerint (a Marczali által használt példányban is) pro festő beati Michaelis Archangeli kezdődött, aminek alapján a végzés kelte október 13-ra esik. Más példányok, így a Katona által közölt, Mihály nap előestéjére, azaz in profesto teszi a diéta kezdetét. Ez esetben október 12. a helyes dátum. Szabó Dezső a 13-i kelet mellett volt.44 Ez utóbbi a valószínűbb, hiszen az országgyűlést Ulászló szeptember 29-re hívta össze. Nem valószínű, hogy azt egy nappal korábban nyitották volna meg. A végzés arengája szerint gondoskodni kell a haza és a nép (gens) hasznáról és üdvéről, hogy az ép és sértetlen legyen azon bajoktól, amelybe megőrzői (conservatorum) gondatlanságából eshet. Majd kifejti, hogy az ország idegen királyok igazgatása alatt jutott bajba, amikor „idegen uralom alatt állt, és nem saját nyelvéből valók" kormányozták. Ezek saját ügyeikkel törődtek, „nem tanulták meg ennek a szittya népnek erkölcseit és szokásait (amely, ahogy ezt az országot a legnagyobb vérvesztéssel és testvérei hatalmas pusztulása árán megszerezte, úgy szokta vassal és fegyverekkel is megoltalmazni)". Ez nem történt volna meg, hogyha a szülőföld édességétől csalogatva magyart választottak volna meg királynak. Említi II. Andrásnak, IV Béla apjának, Lajosnak és Mátyásnak dicső tetteit, „amelyekkel ezt a szittya népet nemcsak névvel és dicsőséggel tették híressé és fényessé, hanem az egész földkerekségen elterjesztett hírét egészen az egekig emelték".. A külföldi származásúak kárt okoztak az országnak, és az ország belsejében kegyetlenül garázdálkodva gyalázatot hoztak e népre. Ez ellen fel kell lépni „a mi legkegyelmesebb urunk", Ulászló magyar és cseh király, aki több szabadságunkat megújította, fiúörökös nélkül halála esetén, „nehogy valaki a külföldi fejedelmek közül erőszakkal szállja meg ezt az országot, és azt örök szolgaságba taszítsa". Nincs a földön egyetlen ország sem, amely nem a saját népéből, véréből és nemzetéből választana uralkodót magának. Nehogy „ez az ország, amely a kereszténység védőbástyája és pajzsa," a többinél boldogtalanabb legyen, egyhangúlag elhatározták, hogy amennyiben a király fiúörökös nélkül halna meg, idegent többé nem, hanem csak a kormányzásra alkalmas magyart választanak királynak a Rákoson és nem máshol. „Mivel nem egy szomszédos fejedelem és király akad, aki naponta lihegve követeli a maga számára ezt az országot," és királyunk fiúörökös hátrahagyása nélkül bekövetkező halála esetén, amitől Isten őrizzen, vagy még annak életében meg akar támadni, és fegyverrel alávetni, megfogadták és megesküdtek mindannyian a maguk és utódaik nevében, a főpapok tiszta lelkiismeretükre, a bárók, előkelők és nemesek keresztény hitükre, becsületükre és emberségükre, hogy egymást el nem hagyják, csapataikkal és szükség esetén az egész ország fejenként 42 S. Katona: História critica i. m. XVIII. 424-437. 43 Enchiridion fontium históriáé Hungarorum. A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Comp. Henricus Marczali. Bp. 1901. (a továbbiakban: Enchiridion) 317-320. 44 Szabó D.: Magyar országgyűlések i. m. 705.
