Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
346 BÁLINT CSANÁD vén ismeretlen számban az országba hurcolt nyugat-európai, itáliai és balkáni származású rabszolgák.35 2 A felsoroltak mindegyikének nyilvánvaló módon más-más tárgyi és szellemi kultúrája, életmódja, valamint biológiai alkata (embertani típus, vércsoport, DNS) kellett, hogy legyen. A Szent István korában lezajlott politikai változások következtében az ország lakosságához még különféle nyugati, keleti és északi népek képviselői is keveredtek: a 10. század vége táján sváb földről beköltöző lovagok, a besenyők és a volgai bolgárok, valamint az Imre herceg alatt szolgáló rusz „nemzetség". Mindez kitűnően tükröződik az Árpád-kori történeti embertani anyagban: annak 98%-át (!) europid típusúak alkotják s ezért írhatta Ery Kinga, hogy a „népesség zöme nem tekinthető a honfoglalók leszármazottainak. "353 Szent István korát a tudományos és a közfelfogás egyaránt elvitathatatlanul Magyarország s azzal együtt: a magyarság történelmének legkorábbi korszakába sorolja. így hát nem lehet kétséges, hogy az 1000-1038 körüli országnak — és a későbbinek is — valamennyi lakosát a magyar nép részének kell tekintenünk. Az ehnosz kutatásának legújabb, egyszerre konkrét és objektív adatokat szolgáltató diszciplínája (genetika) előtt is mindörökre rejtve marad e kérdéskör összes szubjektív, tudati oldala. THE ETHNOS IN THE EARLY MIDDLE AGES. POSSIBILITIES AND LIMITS OF RESEARCH by Csanád Bálint (Summary) Scholars of ancient and early medieval history in Hungary paid virtually no attention to foreign works dealing with the notion of ethnos, and the writings those few who did so (Jenő Szűcs, András Róna-Tas) made no echo at all. The reasons lay in the social and scientific-political circumstances, and their analysis is outside the scope of this study. The present study is thus before all an attempt to draw the attention of Hungarian scholars to the problems and results which emerged throughout the world concerning the notion of ethnos. For, as regards the handling of the sources by historians, and the historical interpretation of the evidence by linguists, the critical methods which have been elaborated during the past decades are hardly used, and archeology is still bound to the old method of linking archeological cultures to ethnic groups. On the other hand, the author aims to give information to the international world about the early medieval history of the steppe, which have so far remained unknown to it. It is very illuminating to observe the survival of the Hungarian language in the midst of various linguistic influences throughout their migration accross wide regions. The flexibility of ethnic names and the critique which is necessary in their historical interpretation is a commonplace for researchers of the steppe, yet the frequent mixing of ethnic groups and the frequently topos-like use of ethnic denominations are not enough to increase the prudence of scholars dealing with the early middle ages of Central and Eastern Europe, whereas the use of personal names as historical evidence implies even more uncertainty. The enthno-specific nature of archeological finds have 352 A középkori Magyarország ethnikai összetételéről 1. Kristó Gyula: Nem magyar [sic!] népek a középkori Magyarországon. Bp. 2003. - Mégha szándékosan túlzónak tartható is, mégha talán félreértésen alapult is, de figyelemre méltó: Piligrim passaui püspök 974-ben az idegen eredetű keresztény rabszolgák számát nagyobbra tartotta a magyarokénál, 1. Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 72. 353 Ery Kinga: Embertani tanulmányok a Kárpát-medence IV-XVII. századi népességeiről. (Kandidátusi értekezés tézisei) Bp. 1994. 11., 14.
