Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 331 kodnak a középavar korban felbukkanó és a későavar korban elterjedt varkocsszorítók.26 3 A fej borotválására vonatkozó adat nincsen. Mármost az a körülmény, hogy Theophanes a követek leírásakor az első helyen szólt az avarok hajviseletéről, azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert ezt követően az ismeretlen szerző, akinek munkájából ezt merítette, félreérthetetlenül leszögezte: „Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított" (Theophanes 6050).26 4 Ebből értelemszerűen arra következtethetünk, hogy az avarok „hosszú és befűzésekkel díszített" hajviselete az idegen szemlélők szemében feltűnőnek, újszerűnek és egyedinek tűnt,26 5 ami közvetve azt a következtetést sugallja, hogy az ő megjelenésükig Bizáncban a steppeieknek másféle hajviseletéről tudtak. Másként fogalmazva: az avaroké eltért az addig (567) a bizánciak által megismert kelet-európai steppei népek „hun módot" (Procopius: Anecdota 7, 8-10.) követő hajviseletétől. Az utóbbiakérői kétségkívül nem tudunk semmit sem, de mivel Közép- és Belső-Ázsiában előfordult: az egyes steppei népek más-más módon hordták a hajukat, ezért — a belső logikát követve — megkockáztatható az a következtetés, hogy a bizánciak által az avarokat megelőzően ismertek vagy szabadon engedve viselték a hajukat, vagy borotválták/nyírták a fejtetőjüket. A keleti türkökről a kínai évkönyvek azt közlik, hogy hosszúra hagyva és szabadon lobogón viselték a hajukat (Wei-su, Sui-su).26 6 Sa-po-lio nyugati türk kagán 585-ben a kínai császárnak szóló levelében azt írta, hogy nem merte megváltoztatni a népe szokásait, azaz kibontatni a lobogó hajfonatokat.26 7 A nyugati türkök és az egyik közép-ázsiai városállam lakóinak hajviseletéről az uralkodó 612-ben kiadott dekrétumában találunk egy igen figyelemreméltó adatot. Eszerint a turfániak a hajukat a türkök odaérkezése előtt kibontva hordták, azt követően viszont copfot kezdtek viselni, de az uralkodó megparancsolta, hogy újból a régi módon hordják a hajukat.26 8 Ez — a nyugati türk kagán imént idézett levélrészletével együtt — két fontos megállapítást tesz lehetővé, egy konkrétat és egy általánosat. Az első az, hogy a nyugati türkök copfot hordtak. A második az, hogy eszerint a turfáni városlakók a mintegy félévszázados türk fennhatóság hatására megváltoztatták a hajviseletüket (aminek az elhagyását s a régihez való visszatérést rendelte el az uralkodó). A copf viseletét erősíti meg Hiün-cang útijelentése is. A kínai szerzetes ugyanebben az időben (630-ban) Tokmak környékén találkozott a nyugati türk kagánnal, akinek a 200 főnyi lovas kísérete szintén copfot viselt, míg neki magának a vállára le-263 Andrási Júlia: Avar kori varkocsszorítók. Archaeologiai Értesítő 123-124. (1996-1997) 85-123. 264 Szádeczky-Kardoss S.: Avar forrásai i. m. 85. 265 A történetíró többnyire a szokatlant jegyzi föl; eltúlzott megfogalmazásban: csak azt, ami rendkívüli, eltérő, vö. A. Esch: Zeitalter i. m. 48. 266 Stanislas Julien: Documents historiques sur les Tou-kioue (Turcs). Extraits du Pieni-tien, et traduits du Chinois. Journal Asiatique VI.3. (1864) 331., 351.; Nikita Ja. Bicurin: Sobranie svedenij о narodach, obitavsich v Srednej Azii v drevnie vremena I. Moskva-Leningrad 1950. 229. 267 St. Julien: Documents i. m. 502. 268 N. Ja. Bicurin: Sobranie i. m. II. 254.
