Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
328 BÁLINT CSANÁD szerűen írásos forrás és régészeti leletanyag viszonyára, de az előbbi konkrét információértékére is. A régészeti leletek pedig — ha önmagukban nézzük őket — nem sokat segítenek: egyrészt a csekély számuk miatt az egyes népek régészeti azonosítása még legfeljebb csak a kezdet kezdeténél tart, s erről is a jövőben legföljebb néhány nagy lélekszámú és politikailag jelentősebb ethnikum esetében lehet majd szó. Másrészt pedig az eddig bizonyos népekkel már azonosított régészeti kultúrákon belül további, finomabb ethnikai különbségtételre, így az avarok, a 10. századi magyarok törzseinek, a beolvadt népek esetleges kimutatására minimális esélyt látok. (Az ázsiai steppéről jelenleg ismert leletanyaggal kapcsolatos problémákra lásd alább.) Az is kimondható: a jelenlegi kutatási helyzetben nem mutatkozik semmilyen ok és tárgyi alap arra nézve, hogy a steppei népek viseletét az európaiakénál változatosabbnak és az övékénél sokkal inkább ethnospecifikus jellegűnek kellene gondolni. A régészet rendszeresen vállalkozik az egykori viselet rekonstruálására — írásos forrásadatokkal jobban ellátott régiók esetében ez a törekvés szerencsésen kiegészül a másik diszciplína révén nyerhető információkkal,24 5 bár még akkor sem állunk biztos talajon, amint azt filmrendezők és népszerűsítő könyvek illusztrátorai hiszik, illetve el akarják hitetni. A viselettel kapcsolatos konkrét írásos adatok száma még Nyugat-Európában is csekély, a jellegük bizonytalan s a két forráscsoport egyeztetése nehézségekbe ütközik. A forrásadatok felhasználhatóságával kapcsolatban módszertanilag figyelmeztető jelnek tekintendő, hogy a germánokra vonatkozó, különben meglehetősen nagyszámú írásos följegyzések nem adnak jelzést az ugyanott a 4-5. században végbement viseletbeli változásról, márpedig arról a régészeti adatok egyértelműen tanúskodnak246 — az előbbiek tehát e tekintetben kevésbé relevánsak. Ami pedig a viselet feltételezett ethnospecifikus voltát illeti, a módszertani hibákból fakadó túlzások föltárása után kiderül, hogy az írásos forrásokban és régészeti megfigyelésekben egyaránt bővelkedő merovingkor esetében semmi sem jelzi, hogy a férfiak vagy a nők öltözékében föllelhető volna ilyenfajta specifikum.24 7 Ugyanígy egyértelművé tette a kora középkori itáliai történeti és régészeti adatok elemzése is azt, hogy a viselet nem fejezett ki ethnikai azonosságot, illetve különbséget a római és a langobárd lakosság között — annak csak az adott közösségeken belül, illetve között volt megkülönböztető szerepe.24 8 Azt viszont túlzás állítani, hogy a kora középkori európai régészeti anyag nagyfokú változatossága nem tükröz többet, mint kizárólag a társadalmi csoportok közti különbségeket.249 Európa számtalan táján számtalan régészeti kultúra s így: számtalan viselet figyelhető meg; még a laikus sem tarthatja hasonlónak a Káma-vidéki, a baltikumi, a Kárpát-medencei, a Rajna-vidéki stb. viseletet. Ezek azonban régiók és 245 L. pl. Mechthild Müller: Die Kleidung nach Quellen des frühen Mittelalters. (Ergänzungsbände 33.) Berlin 2003. 246 W Pohl: Distinction i. ra. 45. 247 S. Brather: Interpretationen i. m. 285. 248 S. Brathex: Ethnic Identities i. m. 153. (10. sz. jegyz.). 249 Ezt a kora középkori európai leletanyagra vonatkoztatva állítja Pohl (W Pohl: Distinction i. m. 41.).
