Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277

AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 313 magára a figyelmet egy tárgytípusokban és ornamentikában egyaránt jelentke­ző germán (jellegű) két csoport (a Zamárdi- és a Mezőbánd-típusú, germán kul­turális elemeket tartalmazó sírok). Végezetül a pókaszepetki temető közzététe­le óta letagadhatatlan a 7. századi szlávok jelenléte is. Csakhogy bizonyos jelek arra figyelmeztetnek, hogy nem minden, a leletanyagon belül elkülönülő, illet­ve elkülöníthető csoport jelent feltétlenül és kizárólag ethnikai csoportot. Elgondolkodtatónak és messze nem kizárólag kutatástörténeti mozzanat­nak kell tartani a kutrigurok 6-7. századi régészeti nyomainak elkülönítésére irányult, meg-megújuló kísérletek sikertelenségét.18 3 Ebben az ugyanis a rend­kívül tanulságos, hogy, mint látjuk, a kaganátus leletanyagában elkülöníthetők különféle európai eredetű, illetve típusú kulturális csoportok, ugyanakkor az avarság egyik steppei eredetű alkotóelemének régészeti nyomát (több másé mellett!) nem sikerül régészetileg megragadni! Ez további két problémához ve­zet el bennünket. Az egyik abban áll, hogy hasonlóképpen ismeretlen a kut­rigurok anyagi kultúrája a Kárpát-medencébe való beköltözésük előtti időben is; látszólag könnyű volna ezt az orosz és ukrán kutatás hiányosságaira való hi­vatkozással elintézni. Az ottani publikációk özönét látva azonban nyilvánvaló, hogy ez nem megnyugtató magyarázat, mert ugyanígy nem tudjuk kimutatni maguknak az avarok és a honfoglaló magyarok apáinak régészeti nyomát sem a kelet-európai steppén (az utóbbiról lásd alább). A másik probléma azzal kapcso­latos, hogy hasonlóképpen nem sikerül az avarok és a honfoglaló magyarok első nemzedékének régészeti hagyatékát sem elkülöníteni (lásd alább), ami szintén nem fogható a kutatás nem kielégítő voltára, a leletanyag hiányára.18 4 Meggyő­ződésem szerint ez a kétszeres hiány (mindkét esetben: a Kárpátoktól Keletre és közvetlenül a honfoglalások után) nem magyarázható mással, mint hogy mind az avarok, mind a honfoglaló magyarok jellegzetes régészeti kultúrája a Kárpát-medencében, mégpedig csak bizonyos idő elteltével alakult ki. E steppei (eredetű) népek régészeti hagyatéka tehát nem tükrözi pontosan sem a népi alkotóelemeket, sem pedig a nép(ek) történetét. A régészeti hagyaték remélt ethnikai relevanciájával kapcsolatban rend­kívül elgondolkodtató továbbá az is, hogy a kezdeti (6. századi) jellegtelenséget követő mintegy 100 év elmúltával teljesen eltűnt az a kulturális sokszínűség, amiről a 7. századi avar leletanyaggal kapcsolatban az imént szó volt. (Ennek nemhogy az oka ismeretlen, de eddig még maga a körülmény sem kapott figyel­met.18 5 ) Az a különös ebben, hogy a későavar(nak nevezett) leletanyag a 7-8. 183 Legutóbb, a korábbi irodalommal 1. Lőrinczy Gábor: Fülkesírok a Szegvár-oromdűlői kora avar kori temetőből. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve - Studia Archaeologica 1. Szeged 1995. 399-416. A problémát 1. Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai. (Magyar Ős­történeti Könyvtár 8.) Szeged 1995. 188. 184 Bálint Cs.: Kelet i. m. 318-319. 185 Tomka P érintette ezt a kérdést, a későavar kori leletanyag egységességét „állami" és nem „ethnikai" jelenségként értelmezve (Péter Tomka: Die Frage der ethnischen oder kulturellen Ver­wandtschaft bzw. interethnischen Wirkung im Spiegel der Begräbnissitten. In: A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 15. Szekszárd 1990. 173.). Ugyanezt tartjuk az ún. bjelo brdoi kultúráról is, azt — a hosszú ideig szlávnak történt meghatározása helyett — a 10. századi magyarországi köznép régészeti hagyatékának tekintve (1. Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve. Századok 127. (1993) 289.). Közvetve elfogadta ezt a felfogást már Györffy György is (1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom