Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 291 szében a Salamon magyar király anyja által Nordheimi Ottónak ajándékozott karddal kapcsolatban — közvetve — az Árpád-ház Attila-hagyományáról is kapunk tudósítást. Ezt ő nyilvánvalóan közvetlen értesülésből vehette, de ahhoz azután már minden fenntartás nélkül kapcsolta hozzá a Jordanesnál leírt Attila-kard-mondát.6 7 Egy másik példa viszont azt mutatja, hogy ez a felfogás, illetve az antikvitásra kizárólagosan támaszkodó „kutatásmód" még a 17. század elején is élhetett, mégpedig egy különben messze kiváló elme esetében is: Pázmány Péter a Duna eredetéről értekezvén antik szerzők obskurus eszmefuttatásait elemezte és tette magáévá, miközben a valós helyzetre vonatkozóan közvetlen információk, tapasztalatok tömkelege állt a rendelkezésére.6 8 Az antik szerzőkre való támaszkodás gyakorlatát az is magyarázhatja, hogy lehetséges: a tényleges tudományosság kialakulása előtti időkben egyszerűen nem érzékelték a térbeli, időbeli és kulturális távolságokat, valamint az események és jelenségek halmazának lehetséges összefüggéseit és eltéréseit. Ami pedig a valóság és a múlt megítélését illeti: Giambattista Vico még a 18. század elején is valódi történelemnek tartotta a mítoszokat.6 9 (Fölmerültek még további értelmezések is azzal kapcsolatban, hogy honnan származhat a frankok trójai eredetével kapcsolatos felfogás. A harmadik — véleményem szerint — túlzottan leegyszerűsítő, nemigen érdemes vele számolni; eszerint egykor római szolgálatban állt frank vezérek révén került volna a szóbanforgó történetírókhoz.7 0 A negyedik pedig abban a közegben keresi a Trója-legenda születését, amelyik a gallok és frankok keveredésével kezdett kialakulni.7 1 ) A kora középkori „tudósok" — a valóságban: a forrásaink különféle emberi tulajdonságú szerzői — által követhető magatartásformák többféle lehetősége tükröződik egy ismeretlen szerzőnek Dado verduni püspökhöz 923 előtt írt levelében, melyben ő a magyarok eredetével kapcsolatos és általa ismert „elméletek"-ről adott tájékoztatást. Eszerint vannak, akik Góg és Magóg leszármazottainak tartják őket (ezt ő maga is alaptalannak ítéli — megjegyzendő, hogy ugyanez a koncepció megtalálható a 300 évvel később író magyar Anonymus Gestojában is!), míg „a zsidók és a hozzájuk hasonlóan gondolkodók" szkíta eredetűeknek vélik (ezt sem vallja magáénak). A harmadik, az ismeretlen szerző által meggyőződéssel előadott nézet szerint a „Hungri" Pannónia, Histria és Illiria éhségtől (német: 'Hunger') megmenekültjeinek utódai.72 Ezek után úgy 67 Lamperti monachi Hersfeldensis opera. Scriptores Rerum Germanicarum in usum scholarum. Hannoverae et Lipsiae 1894. 130. - Irodalmát 1. Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948. 128-129. 68 Maroth Miklós: A szelek. In: A klasszikus görög-római ókor a magyar művelődésben és tudományban. Szerk. Krähling Edit. Bp. 2004. 46. 69 Az utóbbira Kelemen János akadémiai székfoglalója (2005. máj. 19.) hívta fel a figyelmem. 70 lan Wood: Defining the Franks. Frankish Origins in Early Medieval Historiography. In: Concepts i. m. 52. 71 Matthew Innes: Teutons or Trojans? The Carolingians and the Germanic Past. In: The Uses of the Past in the Early Middle Ages. Ed. Yitzhak Hen, Matthew Innes. Cambridge University Press 2000. 248-249. 72 Konrad Josef Heilig: Der Brief des Remigius von Auxerre um 900 über die Ungarn. A gróf Klebelsberg Kunó Bécsi Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 3. Bp. 1933. 7-30. - Róna-Tas András szerint (A. Róna-Tas: Ethnogenesen i. m. 110.) a levél írója volt az első, biztosan német eredetű ethnogenezis-kutató.
