Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv és a "Népinémet Bajtársak" viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok Gratz irathagyatékából 161

GRATZ GUSZTÁV ÉS A „NÉPINÉMET BAJTÁRSAK" VISZONYA 165 tátott német írás-olvasás-számolás kivételével minden tantárgyat magyarul sajátíttassanak el. Másfelől attól tartott, hogy a vegyes tanítási nyelv egységes bevezetésére hivatkozva meg fogják szüntetni a teljesen német nyelvű oktatást azon a kevés helyen is, ahol arra az A-típusú iskolákban (a magyar nyelv kötelező tantárgyként oktatása mellett) eddig lehetőség volt. Gratz tisztában volt ezekkel a problémákkal, s hamarosan kérte a kormánytól e rendelet sürgős és lelkiismeretes végrehajtását s az ilyen visszaélések kiküszöbölését. A kormánynak az az érvelése, hogy a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek iskolaügyének érdekei védelmében a hazai nemzetiségpolitikában is ragaszkodnia kell a szülői értekezletek intézményéhez, természetesen nem ingatta meg a népinémet irányzat azon határozott véleményét, hogy a dolog hátterében meghatározó jelentőséggel játszik szerepet a hazai népesség elmagyarosítására irányuló törekvés. 5 Gratz nem vonta kétségbe, hogy a magyar revíziós politika támogatása szempontjából Magyarország nem nélkülözheti a külpolitikai együttműködést Németországgal, bár ő a szomszédos államokkal való megegyezés keresésének volt a híve. Éles külpolitikai ellenfele volt a hitleri Németország azon előtérbe állított erőszakos törekvésének, hogy Ausztria bekebelezését megvalósítsa. Veszélyt látott ebben a német nemzetiszocializmus máris tapasztalható hatása akkor majd nyilván egészen közvetlenné válása miatt, nem utolsó sorban a hazai németség „volksdeutsch" köreiben. (Huss egy meg is jelentetett nyilvános előadásában már 1934 végén a német nemzetiszocializmust hirdette követendő mintának Magyarország minden égető problémája, így a nemzetiségi kérdés megoldására.) 6 Gratz maga volt az, aki ennek a rég gyanított beavatkozásnak — a hazai németségen belüli belső torzsalkodások folytán kezére juttatott — immár cáfolhatatlan bizonyítékait a kormány elé tárta, s elérte, hogy 1935. novemberében Kánya Kálmán külügyminiszter a német kormányt „barátságosan, de a leghatározottabban" ennek az eljárásnak teljes beszüntetésére szólítsa fel. Ennek hatására a németbirodalmi kormány bejelentette, hogy felfüggeszti a magyarországi németség illegális pénzelését, míg megállapodás nem jön létre a két kormány között a magyarországi német kisebbség intézményei legális támogatásáról, amiről nem mondhat le. Gratz jól sejtette, hogy addig sem szűnt meg teljesen a magyarországi német bizalmi egyének és akcióik más forrásokból való titkos támogatása. (Nem a német birodalomból, hanem a Magyarországon élő birodalminémet állampolgárok nemzetiszocialista szervezete részéről, a magyarországi német vállalatok, cégek bevételeiből biztosított pénzjuttatások révén.) 7 E tekintetben Gratz úgy működött együtt a Gömbös-kormánnyal, hogy közben nem adta fel alapvető szemléleti és politikai szembenállását a diktatórikus hajlamú — és antilegitimista — miniszterelnökkel. Az eredetileg pártonkívüli, 1931. júniusától kormánypárti Gratz 1933. júniusában kilépett Gömbös Nemzeti Egység Pártjából, s mint pártonkívüli vett részt a miniszterelnök legitimista, liberális, demokratikus ellenzéke szervezkedésében, majd 1935-ben Rassay Károly liberális pártjába (Polgári Szabadság Párt) lépett, s annak listáján indult az észak-budapesti választókerületben. (De mandátumhoz csak 1936-ban jutott.) 8 a nem gleichschaltolt 9 Paul Schiemann, lettországi német eredetű, a Weimari Németországban és Ausztriában tevékenykedő német nemzetiségpolitikus és teoretikus, aki ellenfele volt az imperialisztikusnak talált nemzetiszocialista „népcsoportpolitikának", s így már korán befolyást gyakorolt az annak még be nem hódolt kisebbségi szervezetekre és irányzatokra a különböző országokban. 2. Gratz Gusztáv beadványa a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályához1 Az 1935 júniusában a magyarországi német kisebbségen belül beállott szakadás után előre látható volt, hogy a Berlinből pénzzel támogatott úgynevezett „volksdeutsch" csoport minden erővel igyekezni fog a hazai német kisebbség minél szélesebb tömegeit megnyerni a maga Németországból diktált jelszavai részére, és arra is el voltam készülve, hogy ez a törekvés bizonyos mértékig sikerrel is fog járni. Amikor dacára ennek felvettük a harcot a csoport ellen és bíztunk abban, hogy ezt eredményesen fogjuk megállni, ezt a bizalmunkat arra alapítottuk, hogy a hatóságok szemében gyanús radikális elemeknek a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület vezetőségéből való kiküszöbölésével meg fognak szűnni azok a nehézségek, amelyek egyfelől — hatósági tilalmak alakjában — az említett egyesület szervezetei kiépítésének és másfelől a népiskolai kérdés kormány által tervbe vett megoldásának is útjában álltak, és hogy