Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
156 PAÁL VINCE vesszük, akkor a béke minden előnyét élvezzük, és semmilyen módon nem vagyunk megkötve. Az ukrajnai helyzet alakulása szempontjából ez az eljárás különösen ajánlatos lenne. A határt, amely elválaszt bennünket a bolsevik Oroszországtól, őrposztok láncával lehetne lezárni. Kühlmann csak két lehetőséget lát: vagy a háború folytatását, vagy a hadiállapot fenntartását oly módon, hogy Trockij nyilatkozatát hallgatólagosan tudomásul vesszük. 0 mindig abból az elvből indul ki, hogy a diplomáciában minden, ami nem feltétlenül szükséges, mellőzhető, mert később komplikációkhoz vezethet. A háború — mint ismeretes — a politika folytatása fegyverekkel. Azt a kérdést kell hát feltennünk, milyen politikát kell folytatni Oroszország ellen. A háború maximális célja, az ellenfél megsemmisítése, Oroszországban nem érhető el. Ahhoz Oroszország túl nagy. Továbbá egy új támadás Oroszország ellen Németországban és Ausztria-Magyarországon is belpolitikai nehézségekhez vezethetne. A katonai kordont azonban fenn kell tartani — de ez elegendő is. Mindent egybevetve azon a nézeten van, hogy a de facto béke a részünkről történő kifejezett elismerés és a fegyverszünet felmondása nélkül a leghelyesebb út. A megszállt területeken ezáltal szabad kezet nyerünk. Ami Ukrajna katonai támogatását illeti, itt rendkívüli óvatosság ajánlott. Egész Oroszországban a német számít a tulajdonképpeni ellenségnek. Ukrajna számára egyenesen végzetessé válhatna, ha német támogatással tartaná magát. Ezáltal több hívet vesztene, mint nyerne. Amit feltétlenül tenni lehet, az talán a Németországban és Ausztria-Magyarországon levő ukrán hadifoglyok gyors hazaszállítása. Összegezve: a Trockij bejelentése által teremtett függő állapot ugyan szokatlan, de érdekeink szempontjából nézve nem kedvezőtlen. Hoffmann tábornok ragaszkodik javaslatához. Ausztria-Magyarország számára ez közömbös, hiszen a Monarchia csapatai az oroszokkal sehol sincsenek érintkezésben. Ami azonban Németországot illeti, neki szüksége van az Oroszországban levő csapataira nyugaton, és amíg keleten tisztázatlan viszonyok vannak, nem lehet onnan csapatokat elvonni. Ezzel véget ért a megbeszélés. Hoffmann kimondta az utolsó szót, és ha volt olyan, aki kételkedett ennek átütő erejében, azt a későbbi fejlemények jobb belátásra bírták. Másnap — február 11-én — a szövetséges központi hatalmak meghatalmazottjai záróülést tartották. A tárgyalások feletti gyászbeszédet Kühlmann tartotta kitűnő francia előadásban. Azt mondta, Trockij magatartása forradalmi beállítottságával magyarázható. Forradalmárként lehetetlennek érezte, hogy hagyományos alapon kössön békét, mert így ellentétbe került volna elveivel. A magánmegbeszélések során bizonyos fokig ingadozott, és akkor úgy tűnt, hogy lehetségesnek tartja a béke aláírását. Végül azonban mégis forradalmi felfogása foglya maradt, és hagyta magát attól elragadtatni. Ezért döntött úgy, hogy elvitathatatlanul újszerű útra lép, amikor kijelentette, hogy Oroszország az ellenségeskedéseket beszünteti, békét azonban nem köt. Az így előállt helyzet új, mint oly sok minden ebben a háborúban. Milyen álláspontot foglaljunk el? Abból kell kiindulni, hogy két hatalom viszonyának kétfajta módja lehet: béke vagy háború. Ebből a Trockij nyilatkozata nyomán keletkezett helyzetre nézve is két lehetőség adódik. Az egyik abban áll, hogy kijelentjük, Trockij deklarációja nem béke,
